Érdekes...

Mióta átrendeztük a szobát, Nándi nem szeret az ágyában aludni. A földön akar a szivacson. Meg is engedem neki, többnyire Misi is költözik mellé. Amiből többnyire aztán az van, hogy bohóckodnak. Amitől én befenyítek, hogy mennek az ágyukba. És néha muszáj is állni a szavam, mert nem fogadnak szót.

És minden ilyen alkalommal 10-11 felé Nándi sírva ébred, nagyon nehéz megvigasztalni, másnap nem emlékszik rá. Az összefüggést tegnap fedeztem fel, már nem is próbáltam visszaaltatni az ágyában, hanem letettem a szivacsra, és mellébújtam. Azonnal elaludt, és szunyált reggelig.

Ahogy ott feküdtem mellette, eszembe jutott, hogy kb. egy méterrel csúsztattuk csak balra az ágyát. És hogy előtte minden esti takargatásnál megmosolyogtuk, hogy Nándi az amúgy sem nagy ágyikójának a jobb csücskében fekszik mindig, szigorúan keresztbe. Már lelógott róla a lába, de mégis. Azt hittük azért, mert a sok cucctól, amit összehord, nem fér be az ágyába.
És aztán az is eszembe jutott, hogy amikor kiságy volt, annak pont ott volt a helye, ahol most Nándi ágya van. És hogy 8-9 hónapos korában cseréltek Rékával ágyat, RÉka aludt a kiságyban, Nándi pedig Rékáéban, mert nyugodtabban aludt a "nagyos" ágyban, mint a rácsosban. Akkor ezt annak tudtuk be, hogy biztos beakad a lába a rácsokba, és vettünk neki egy nagyos ágyat még egy éves kora előtt, a kiságy pedig a helyén várta a következő tesót, aki Misi lett. Most azonban elbizonytalanodtam.

Hosszas küzdelem után Nándival - akinek nagyon tetszett a mostani elrendezés, és nem emlékszik az éjszakai rémálmokra -, kicsit átalakítottuk a szobát. Most kb 30 cm-el van balra az ágya, mint volt az elmúlt években. Kíváncsi vagyok...