Lakosztály három személynek

Hónapok óta agyalunk rajta, hogy hogy lehetne megoldani azt, hogy Rékának legyen valami külön helye, ami csak az övé, ahol majd tanulhat, és biztonságban tudhatja az iskolás dolgait.
Halogattuk, halogattuk a döntést, hátha ráér még jövőre is megcsinálni, nem követeli ezt meg annyira az, hogy iskolás lett a leány, stb. Aztán kb. 3-4 hete jöttek hozzánk vendég kislányok, akik mondták, hogy na, akkor mutasd meg a szobádat. Réka erre meg valami hihetetlenül előkelően társasági hangsúllyal hogy:
- Hát, én egy szobában lakok a fiúkkal. De nagyon utálom.

Persze ezen nevettünk, de elég erősen elővettem a témát, állandóan nyaggattam Gergőt, hogy találjunk ki már valamit. Aztán jött a múlt hét, mikor nagy meglepetésünkre Réka volt az, aki először besokallt a tömegtől, újra elkezdett nálunk aludni, és napközben is könnyen talált indokot arra, hogy kijelentse, úgy érzi (némi úgybeszélés hatása :) ), hogy őt senki sem szereti, és hogy okkal-ok nélkül (szerintünk persze, neki komoly okai vannak mindig) sírjon egy adagot.

És akkor jött az isteni szikra, amit eredetileg apósom javasolt ugyan, de olyan módon, ami számunkra egyáltalán nem volt praktikus. Szóval hogy kerítsünk le egy részt a 30nm-es (2m belmagasságú, nagyrészt ferde plafonú) gyerekszobából. Réka ágya nem mozdult a helyéről, tulajdonképpen azt a sarkot vettük körül bútorokkal, amiben az ő ágya van. Mert eléggé ragaszkodik ahhoz a sarokhoz. Mióta ott alszik, azóta alszik az ágyában, előtte csaknem 5 évig többet aludt a földön szivacson, takarón, kiságyban, járókában, dobozban, mi ágyunkban, bárhol, mint a saját ágyában. Ha elmegyünk, hiányolja.
Kb 5-6 nm az egész, a nagy része ferde falú, sötét is, zsúfolt is. De Réka elég boldog lett tőle. Ha akarja, ablakot nyit a "fiúszobára", és a babaház tetején van egy rajz, ami ha x, akkor nem lehet bemenni, ha madárka, akkor lehet. Mi pedig sulykoljuk, hogy az Réka birodalma, szigorúan tilos bemenni, csak Réka engedélyével. A fiúszobából pedig Rékát lehet kitiltani. Behordtuk a játékait, holmijait, kapott ágyneműtartó-játéktárolót, polcot. Persze még alakul, mert ha megérkezik az íróasztala, már látszik, hogy kicsit kijjebb kell tolnunk majd a "falat", hogy játszani is maradjon hely. És mindentől függetlenül egy ruhásszekrény is kijár már neki, megnőttek a ruhák :)
A lényeg, hogy végre el tud vonulni, mégsincs végérvényesen kivéve a többiek közül, nekünk is van magánterületünk, nem került pénzbe, és maradt időnk kitalálni, mi legyen később. Természetesen időnként előadja, hogy ő nem is ilyenre gondolt, de sokkal több konfliktust segített megoldani ez a kis zug az elmúlt egy hétben, mint amennyit vártam tőle.

______________________________________________________________________

Az adottságok és a tervek ezek voltak:

Van egy nem kifejezetten jó elosztású alsó szintünk, hálószoba nélkül. Fent pedig egy 20 és egy 30nm-es tetőtéri szoba kis előtérrel, ahol a számítógép van, és fürdő. A 20nm-esen (felnőttszoba a garázs felett) a tető keleti és nyugati oldalán van erkély, illetve ablak, a 30-ason csak a nyugatin. Egy óriási, 3m hosszú, két darabban.

- Az első verzió az volt, hogy egy sarkot csinálunk Rékának a felnőttszobában. Elvetettük, nem lehet elkülöníteni, a fiúk nem fogják tiszteletben tartani, azonkívül gyerekszobává válik a mi szobánk is.
- A lépcső burkolását végre megcsináltatjuk, és oda. Elvetettük, nagyon hangos (viszont kitűnő az akusztika, a kedvenc számaim alatt igyekszem mindig a lépcsőt takarítani)
- A gyerekszoba keresztbevágását is elvetettük, a fűtés és a fényelosztás is aránytalan lenne, azonkívül átjáró lenne a fiúszoba, ami szintén túl kicsi lenne. Egyenlőre ez még nem gond, de a fiúk is lesznek majd 10-12-16 évesek.
- A hosszanti elválasztás pedig sokba kerülne, és a fiúknak aránytalanul kicsi helye maradna.
- A garázs szobává alakítása részben a költségek, részben a garázs meglétének kényelme, részben pedig a túlságos elkülönültség miatt bukott meg.
- Úgy tűnt, hogy az egyetlen megoldás a felnőttszoba elválasztása, ennek lett volna a legkisebb költsége. De még mindig ott van, hogy mi van, ha Réka fél egyedül, és nem is akarna a külön szobában lakni? Akkor ott vagyunk szűkösen, és egy gyakorlatilag üres szoba.
- Kitaláltuk, hogy elfelezzük a szekrénysorral a szobát, mégis van egy külön helye, kipróbáljuk milyen, ha beválik, megcsináljuk. És egy szekrénysor-falat végülis bármikor vissza lehet csinálni. Nekünk viszont ezzel nem lesz saját szobánk, nem tudunk megnézni ágyból egy filmet, mert áthallatszik minden, a magánéletünkről nem is beszélve. Volt már ilyen, alig több mint fél éve vannak csak ajtóink, de éppen kezdenek megnőni, mi meg hozzászokni a jóhoz. És hidegebb is lenne, az északi falon vannak a szekrények.  Aztán kitaláltuk, hogy akkor nem visszük át az ágyát, lesz egy saját nappalija.  És ebből lett végül a kuckósarok.