Nemalvós

Megint kezdődik. Hulla fáradt vagyok, és nem tudok aludni. Most már harmadik hónapja szedek szorongásoldót, rövidebb kihagyásokkal, hogy tudjak aludni. Úgy néz ki, megszokhatta a szervezetem. El is alszom, és 5-10 perc után felébredek. Persze csak saccolom, de kb. Mindig valami teljesen valószerű álom, többnyire rossz, amire azt hiszem valóság, még nem is aludtam el, és valahol abba torkollik, hogy felkelek, és akkor veszem észre, hogy eddig aludtam, csak most már tényleg ébren vagyok. És jön a forgolódás. És próbálom álomba olvasni magam, összefolynak a betűk, csak az alvás öntudatlansága nem jön. Lehet, megint meg kellene próbálkoznom Dosztojevszkijjel. A főiskolai évek alatt sokat segített A kamasz c. műve. Soha nem értem a végére, de vitathatatlanul jól van megírva, két-három hét kihagyás után is mindig tökéletesen visszazökkentem a világába, minden részletre emlékeztem, és 2-3 újabb oldal után már aludtam is. :)
Próbálok aludni, és nem megy. Jönnek a mindennapi gondok, a félelmek, rémképek, feladatok, és piszkálnak, és van, hogy felkelek, és megpróbálom azonnal megoldani, hátha békénhagy, de mindig van új.

Összejöttek a dolgok. Többnyire nem olyanok, amikről tudok itt írni, átgondolni. És sok embernek sokkal komolyabb problémái vannak, amivel meg kell birkóznia, de úgy néz ki, én, ezzel a hülye lelkemmel még ehhez is kevés vagyok. Még úgy is, hogy tudok hálát adni, hogy nincs komolyabb.

Nándit például majdnem belefojtotta ma a pancsoló medencébe egy kisfiú. Három felnőtt állt tőlük két méterre, nem vettek észre semmit. Nándi jött, hogy nagyon rossz neki, hányingere van, mert lenyomta a nagyfiú a víz alá, és nem kapott levegőt. Végig a nyitott ablak másik oldalán voltam, végig füleltem, hogy hallok-e veszekedés, konfliktus hangot, nem volt gond. Mikor hallottam az első "Anya" hívást, mentem, az ajtóban találkoztunk. És mondom, ott voltak kint felnőttek mellettük. És 15 cm víz volt a medencében. És mégis lelkiismeretfurdalásom van.

Egy barátom nagybátyja ma meghalt. Nem kellett volna neki, ha jobban figyelnek rá, így a családnak nagyon nehéz most.

Gergő munkahelyén bizonytalanság van pár dologban, ami engem visel meg, mert máshogy intézném, mint ahogy ő. De ez nem az én munkahelyem, nem én töltöm ott a napjaim nagy részét, és eddig még mindig jól döntött. Most sem lehet másként. Csak néha nehéz bízni. De legalább ma kiderült, hogy az iPhone-t nem kell kifizetni. Ez nagy könnyebbség, bár a szivárvány után én már biztos voltam benne, de Gergőt sem nyomasztja, és ez jó.

A húgom nincs jól. Anyukám sincs jól. Nem tudok nekik segíteni. Messze vagyunk. Még szavaim sincsenek, hogy könnyebbé tegyem nekik ezeket a nehéz heteket, hónapokat. Valószínű éveket.

És nem tudom, hogy Nándi miért kel éjszaka, miért vannak rémálmai, hogy Misi lábát még más gyógytornászoknak is megmutassam, vagy bízzak ebben az egyben, aki látta, hogy Réka iskolától való szorongását (köszi Dorka, kedves volt tőled, hogy ráijesztettél) hogyan tudnám jól kezelni, oldani. Gondolom a saját feszültségeim nem segítenek ezekben túl sokat.

És bajom van magammal, sok-sok bajom, vívódok a lagymatag hitem, hiteltelen életem, rendetlenségem és a többi miatt. Valahol el kellene kezdenem rendbe jönni magammal, de ilyenkor éjjel borúlátóbb vagyok. És nem tudom, melyik visz előre: a napközbeni optimizmusom, vagy ilyenkor, a csendben hallom meg a lelkiismeretemet, ami figyelmeztet, hogy nem igazán a nekem kijelölt keskeny úton haladok, hanem a széles könnyűn.

És ma volt a nagycsaládos rendezvény, és azon agyalok, hogy mennyire voltam normális, és vajon túlpörögtem-e, és szégyellem magam, nem is igazán tudom miért. Mikor eljöttem még jó volt. Csak néha úgy érzem, annyira elszoktam a felnőtt társaságtól, hogy nem vagyok benne biztos, hogy helyesen viselkedek-e. És nincs senki, aki megmondaná. Mert nem vagyunk annyira jóban, nem ismerjük annyira egymást.

Most ezek, holnap egy-kettő változik majd, csak hogy legyen valami változatosság. Jó lenne letenni. Mert egyrészt nem kell több problémát csinálni, mint ami van. Másrészt az aggódással és agyalással nem fogok tudni egyikben sem előrelépni. Harmadrészt nem igazán rajtam múlnak a dolgok.

A nagy meleg miatt szoktam várni az őszt, mert elég volt belőle. Most azért várom, mert jónéhány dolog muszáj, hogy rendeződjön. Kicsit "ide lőjetek" érzés, de kapaszkodok bele, hogy októberben majd más problémák jönnek.

Itt van, mindjárt két óra... 6kor kelünk, szuper lesz.