Bejegyzések
Már csak négyet alszunk, és itt az iskola. Amit Réka nem vár. Fél. A szomszéd kislány, mikor itt nyaralt a nagymamájánál, alaposan ráijesztett az addig halálosan lelkes lányomra. Annyira, hogy időnként el is sírta magát, szinte minden átmenet nélkül, éjszakánként átjár aludni, és ha az iskola bármilyen kontextusban szóba kerül, rövid időn belül elkezdi kínozni a testvéreit.
A hetek alatt sikerült kiszedni belőle, hogy miktől fél.
Fél az ismeretlentől. Hogy nem tudja, milyen lesz. Ez végül is érthető. Meséltem róla neki, hogy én mennyire szerettem járni - tényleg -, hogy miket fognak tanulni, kik lesznek ott. És hogy mennyire neki való. Mert tényleg.
Fél attól, hogy nem lesz majd elég fegyelmezett, hogy nem tudja, hogy kell viselkedni, hogy nem tud jelentkezni, és hogy neki mindig jár a szája - ezt aláírom -, és emiatt mindig meg lesz szidva, fekete pontot kap, kinevetik
Fél attól, hogy nem tudja azt, amit az iskolásoknak tudni kell. Az írás-olvasás-számolásról meggyőztem, hogy azt ott kell megtanulni, ezért járnak iskolába a gyerekek. Viszont nem tud cipőt kötni, vagyis tud, csak csigalassan, és nem hajlandó gyakorolni. Külön kérte a tanító néni, hogy ne tépőzáras cipő legyen, hanem kötős. Kétnaponta kétszer megköti zokogva a cipőt, kb 2x5 perc alatt. És mióta mondtam, hogy a tornaóra előtt-után egyedül kell öltözni, azóta nem tudja fel és levenni a pólóját. A cipőkötés az iskola jelképe már szerintem, ezért tiltakozik ennyire. Gondolkozom rajta, hogy kérte, nem kérte Ildi néni, pár hétig lehet, hogy tépőzáras cipője lesz Rékának. Mihelyt rájön, hogy jó dolog az iskola, azonnal menni fog a cipőkötés, a gyakorlás is.
Fél attól, hogy túl sok időt kell ott tölteni - eleinte még napközis sem lesz -, hogy ott kell aludni sátorban (?????), és még mittomén milyen hülyeségek, én meg igyekszem nem kinevetni, hanem komolyan venni ezeket, és elmagyarázni mindent.
Fél attól, hogy nehéz lesz az iskola, unalmas, nem tudja megtanulni majd, amit kell.
Már olyan sok dolgot kipróbáltam főleg a beszélgetést mindenfélélről. Például arról, mit fognak tanulni, kik járnak oda, mi milyen iskolások voltunk apával, hogy ez milyen iskola, oda mentünk templomba, ahova a leendő osztálytársak és a tanító néni jár - nem akart köszönni sem nekik, messze kerüljük el őket -, közös készülődést, vásárlást - kínszevedés volt, nem akart megvenni semmit, nem akarta elhozni a könyveket, beléjük sem akart nézni. Szerintem nagyon jók a tankönyvek, egyszerűek a feladatok az elején, játékosak, jók a rajzok, a mesék. Még Nándi is élvezettel csinálgatta, ahogy tudta. Réka nem. Teljesen elzárkózott. Ma délután egyedül pakolgattam össze a technika dobozt, töltöttem meg a tolltartót. Mikor mondtam neki, hogy nem lesz könnyű, ha nem ismered a felszerelésed, mindent keresgélni fogsz, akkor odaült, és némi undorral szemügyre vette a készletet. A celluxnak örült mondjuk :) De a betűket sem akarta segíteni kivágni, pedig az ollókkal nagy barátok. Sőt, a ceruzákat sem kihegyezni, amitől más esetben én már hoznám a lázmérőt, hogy biztos beteg a gyerek...
Aztán ma este megint nyitogattam, ezúttal a környezet könyvet, és az első oldalakon találtam ilyen képeket, hogy ki viselkedik jól az iskolában, ki nem. Az osztályban, a folyosókon. Kaptam a lehetőségen, odavittem, mondom Rékának, nézd, ez egy olyan feladat, megmutatja, tudod-e, hogy hogyan kell viselkedni az iskolában. Próbáljuk meg. Két jó válasz után teljesen belelkesedett. Mert hát persze, hogy tudta. És hogy ez bébikönnyű. És csinálta a feladatokat egymás után. Este veszekednem kellett, hogy most már nincs több tanulás. És akkor azt mondta, hogy "Anya! Ezt a könyvet nagyon szeretem. És ha felnőtt leszek, ezt akkor is meg fogom tartani! " És maga mellé vette éjszakára. És ma este nem beszélgettünk arról, hogy mennyire nem szeretne iskolába menni. Igaz, a vakbélgyulladásról igen, de az a hipochondriájához tartozik.
Remélem elindultunk a jó úton. Jó lenne ezt a három napot most már átvészelni, és nem az idegességtől hányva vinni őt az első napon. Hátha sikerül.
Szorongós
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Kitartást akkor az elkövetkező 3 napra.
Hidd el nem lesz semmi gond, amikor már ott lesz, és látja , hogy ez nem is annyira szörnyű hely..:)
A cipő témát meg hanyagoljátok, majd ő kéri , hogy tanítsad, mert egy idő után ciki lesz többi gyerek előtt..:) Mi is tépőzáras cipővel kezdtük sulit, és még is forog a föld.:))
Szegények... Boró nem mondja, hogy nem akar menni, sőt! Ő nagyon várja. Ettől függetlenül elviselhetetlen néha, 3 éves dackorszakos hisztiket rendez teljesen váratlanul, és egy órával hamarabb kel, mint szokott. Az egyetlen, amit kimond, hogy hiányozni fognak az ovis barátnők. Remélem hamar megnyugszik majd.
Jó, hogy találtatok valami megoldást. Ügyes vagy! :)
Az jutott eszembe, hogy biztosan iskolaérett Réka? Marci is hat és fél évesen ment iskolába (március másodikai születésű) de ő nagyon várta, viszont ő a nagycsoportot már nem szerette, talán azért is várta az iskolát. Illetve én annyiban készítettem fel, hogy azt mondtam neki, hogy én tudom, hogy ő ügyes és okos, és hogy az, hogy milyen felnőtt lesz belőle és boldog ember lesz-e, az nem attól függ, hogy az iskolában, pláne elsőben "megfelel"-e, vagy kap-e feketepontot, valamint hogy mi akkor is szeretjük és büszkék vagyunk rá. Ő már tudott olvasni, nem tanítottuk, magától állt össze neki, de ez is könnyebbség lehetett - a másik oldalról meg unalom és rosszalkodás forrása, de a tanító néni egész jól kezelte, harmadikos feladatokat adott neki, amíg a többiek olvasást gyakoroltak.
A kézügyessége kifejezetten nem jó, a cipőkötést még most se erőltetem (most már harmadikba megy) a legtöbb cipője tépőzáras. Be tudja kötni, de egy nyűg neki, akkor minek? Szerintem elég butaság kötelezővé tenni a kötést, majd fejlődik a kézügyessége, és összeáll a kép ebben is. Legyen fűzős cipője is és alkalma gyakorolni, meg kössön masnit minden másra is, de nem erőltetném, a tanítónő helyében sem. Drukkolok!
Persze egy vagány kisfiú talán könnyebben veszi, mint egy lelkiismeretes, megfelelni akaró kislány. Viszont Marcinak pont akkor született a tesója, egyhetes volt az évnyitón, szóval volt "teher" nálunk is :)
Köszönöm a kedves szavaitokat! Akkor megveszem azt a tépőzáras cipőt. Azért kérte a tanító néni, mert sokkal erősebben fogja a lábat a fűzős, de ahogy Réka megköti, úgy nem fogja úgysem.
Timi!
Egy hónappal ezelőtt Réka nagyon készült az iskolára, nagyon unta az ovit már egész tavasszal. Az iskolába jártunk ugye be ismerkedős órákra, a tanító nénik és a pszichológusok is alkalmasnak találták a sulira. Aki ismeri Rékát, mindenki azt mondja, hogy az iskola neki való. És szerintem is. Csak cseppenjünk bele, kezdjük el, azonnal rájön, hogy jó neki, és hülyeség, amiket a Dorka mondott. Igaziból ráijesztettek, és magában felpörgette. Ő ilyen szorongós, aggódós kislány. Nem is tudom, kitől örökölte. :D
Szia,
Nagyon tetszik a bejegyzésed. Teljes mértékben egyetértek veled, hogy ezek csak az első félelmei, amik elmúlnak, ha rájön, hogy nem is mumus az iskola, hogy lesznek ott barátai, és a tanítónéni is nagyon kedves velük. Csak hát igen, ezt a pár napot kell "túlélni" addig valahogy. Drukkolok. :)
Dorka
Szerintem is rendben lesztek!
Amiket most írtál, azok után különösen így gondolom:)
Egyébként én most először vettem Viónak fűzős cipőt tesiórára, pedig már harmadikos lesz, de egyébként eddig mindig a Decathlonban vettem kalenji futócipőt nekik kétezeregynéhány forintért, ami elnyűhetetlen a testnevelés órákon és szuper jól mosható kényelmes kis cipő, most is láttam hasonlót a kék termékek között.
Én is sok pozitív energiát küldök a nagylánynak és persze neked is. Kár, hogy a végére elillant a lelkesedés és megijesztették. De biztos minden rendben lesz vele. Az én lányom várja, helyette inkább én aggódom picit..)
Kikocs, akkor tényleg minden rendben lesz, csak ezt a pár napot kell kibírni, kár, hogy megijesztették!
Banyuc, Marcinak is olyan a tornacipője, és úgy néz ki, ez most kibír két éves, talán nem növi ki évközben :)
Megjegyzés küldése