Éjszakai kóborlók

Szinte mindig Misi az első.  Döngenek a kicsi de súlyos lépések. Döb-döb-döb-döb-döb-döb-Bamm. Megáll a mi szobánkba vezető két lépcső tetején. Bamm-döb. Bamm-döbb. Lejön. Dib-dib-dib-dib. Majd az ágy végében hasra vetődik kettőnk között, és felkúszik. Befészkeli magát, szusszan egyet, és alszik. Talán fel sem ébred közben. Nem szól hozzám, nem néz rám, ha felemelem a takarómat, boldogan odabújik. A múlt héten egyik nap felébredtem, mentem sorra takarni a gyerekeket. Réka rendben, Nándi rendben, Misi... Nincs az ágyában, sőt, hideg az ágy. Pedig fenn volt a leesésgátló. Azért kerestem a földön, az ágy alatt, sehol. Már majdnem megijedtem, de aztán inkább visszamentem az ágyunkhoz, hát, ott feküdt. Észre sem vettem, hogy jött, még azt sem, hogy ott van. 

A második általában Nándi. Többnyire sűrű anyázással kezd, amire rutinosan nem válaszolok, majd jön. Megjöttem! Jó, gyere, mutatom neki a jobb oldalamat, az a szabad. Ledobja, amit hozott, megy a következő fordulóért. Van, hogy három körben érkezik meg, van, hogy nekem kell megkeresni valamit. Kisgyüri, nagygyüri, takaró, párna, egyéb kiegészítők lefekvés állapota szerint. Lefekszik keresztben, bedugja a lábát a lábamhoz, rosszabb napokon még rendre kell utasítani, hogy ne rugdosson, 10 perc után kimegy még pisilni, kér egy pohár vizet, aztán elalszik. Én meg kirakok pár dolgot az ágyból, hogy elférjünk.

Ekkor érkezik meg általában Réka. Ha jön. Hangtalanul oson még a nyikorgó lépcsőn is. Rutinosan hozza a párnáját takaróját, megáll az ágy végében, és megkérdezi, hova fekhetek? Jön a bal oldalamra az ágy végében, ez az új helye, korábban Misit toltuk apjuk nyakára, és Réka jött a tövembe. Bekuckózza magát, és alszik. 

Teltház van, 5 óra körül. Általában nem alszom vissza, mielőtt megszólal az óra. Gergő alszik a falon függőlegesen, mindenhol gyerek-végtagok, mozdulni sem lehet anélkül, hogy valaki valamilyen alkatrészére rá ne feküdjek. Biztos nem tart már sokáig ez a nagy vándorlás. De nem várom a végét. Talán túl vagyok a holtponton, és nem oszt nem szoroz már ez a pár éjszaka, de inkább kapaszkodok ezekbe a sokszuszogós hajnalokba. Szeretem, hogy jönnek. Hiányozni fog. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

3 megjegyzés:

Szitya írta...

Drága kikocs!
Ha hiszed, ha nem (még én is alig), ezt megkönnyeztem!

Bence,Bálint és Ági írta...

Én sem várnám a végét:)Aranyosak:)

kikocs írta...

Szitya, hiszem. :) Mert Réka már alig jön. És neked a legkisebbjeid akkorák, mint Réka...
(És mert mostanában én is mindenen képes vagyok bőgni :) )

Megjegyzés küldése