Nőnek, mint a gomba

Hát, a mai naptól Misike is nagy és komoly óvodás lett. Ijesztően kicsikének és babának látom a többiek között, de jól boldogul.

Az egész múlt hét tiltakozással telt. Nem volt hajlandó beszélni a témáról, nem kért belőle, hogy válasszon, milyen jelet szeretne. Nem volt túl nagy választék, a körte, a csibe, az olló és az eper voltak szabadok. Nándi bökte ki a leglányosabbat, az epret. Mert neki az a kedvence. Epres joghurt, eperlekváros kenyér, eperfagyi, epres csoki... Mondjuk ezek Misinek is bejönnek, de kijelentette, hogy neki nincs jele, még akkor sem, ha az eper. Szó ami szó, aggódtam, mi lesz.
Az áttörést a benti szandál hozta. Mindkét fiú kapott új benti szandit, majdnem egyformák, árnyalatnyi színkülönbséggel, és persze egyikbe  repülő van belerajzolva, a másikba eper. És hát, Misinél van némi öltözködési kényszer. Imád új cuccokat kapni, felpróbálni, viselni, mutogatni. Úgyhogy mikor reggel mutattam neki, hogy visszük az ovis szandált, és majd bent felveheti, azonnal lelkes lett. Volt némi konfliktus, mert ő azonnal akarta, de azért megértette nagy nehezen.
Ahogy mentünk befelé, azért megkérdezte, hogy akkor most ő ott marad a Nándival, amíg én befizetem az ebédet? Mondtam, hogy igen, ott marad, mert ő már nagy ovis, és ebéd után megyek értük. (Az óvónénivel megbeszéltük, hogy mehet a mélyvíz azonnal, nem lenne Misinek sem könnyebb azzal, ha elhúznánk a szoktatást, hiszen ismeri a gyerekek nagy részét, a helyet, az óvónénit is.) Elgondolkozott, de nem tiltakozott. Az öltözőben azonnal levette a cipőjét, és széthajigálta a táska teljes tartalmát a szandi után kutatva, mire Nándiról levettem a kardigánt meg a mellényt :)
Nándinak szokása, hogy először pisilni megy. Misi ezt mindig az ajtóból nézte, utcai cipővel nem lehet bemenni a mosdóba. Most már viszont ő is ovis lett, és szembesült vele, hogy végre bejuthat. Befutott, megnézett mindent, majd tanácstalanul megállt középen. Gondolom rájött, hogy nem kell pisilnie. Aztán felderült az arca. "Akkor én most megmosom a kezemet!" - mondta, és boldogan, nagy odafigyeléssel meg is tette.
Ő rohant be elsőnek a csoportba, úgy kellett visszahívni egy pusziért.

Ebéd után mentem értük, de nem hozzám rohant, ahogy meglátott, hanem az uzsonnáért. Végre teljes jogon birtokolhatott egy teljes saját uzsonnát nem függött attól, hogy a többiek kérik-e. Ez is nagy vonzóereje volt az ovinak. :)
És hogy mik történtek vele? Sírt az udvaron, mert Olivér megharapta, és akkor hiányoztam neki. Játszott Nándival és a többiekkel. A pók és a hajó tetszett neki legjobban. És jó volt az ovi. Megyünk holnap is. :)