Utánozós majom!

Amikor olyan tizenegypár éves voltam, a húgom meg kisiskolás, egyszer ültünk az asztalnál, csináltam valami szendvicset, és azt ettem. Ő meg nézte, nézte, aztán valami olyasmit mondott, hogy ne haragudjak, mert igazán nem utánozásból, de olyan látványosan jóízű szendvicseket csinálok, hogy muszáj ugyanolyant csinálnia, mert biztos, hogy finom. És ahogy ez a beszélgetés megmaradt bennem 20 év elteltével, ugyanúgy, vagy még erősebben maradt meg bennem az az érzés, hogy nem is értem, mi a baja a húgomnak, hiszen az tök jó, ha valami olyant csinálok, amit mások követendőnek tartanak.

Ez jutott eszembe a minap, hogy van remény, és egyszer a legkisebb is kikerül abból a korszakból, amikor nem lehet egyszerre az órára sem nézni, mert az is utánozásnak minősül, és ez az "utánozottat" bosszantja. Mert az, hogy ez másnál is így van, még Bartos Erikáéknál is - lásd annapetigergőkönyvek vonatkozó meséje a Megmondalak kötetben - már kevéssé vigasztal egy idő után.
A legkisebb egyébként most fedezi fel az anya testvérszivatás gyönyörűségét, és már látszik, hogy a tehetsége ebben Rékáéhoz hasonló. Mondjuk utánozásban pont a Nándi a legprofibb, mivel ő a legtürelmesebb, vagy csak legkitartóbb gyerekünk. Nagyon kitartóan tudja bosszantani a nővérét. Néha velem is megpróbálkozik, de abból mindig nagy röhögés lesz. :)

Persze aztán eszembe jutott az is, hogy vannak emberek (pl. bloggerek), akik nem nőnek ki ebből, és még felnőtt emberként is képesek megsértődni még azon is, ha például valaki ugyanarról a témáról ír, mint ők. És kígyót-békát kiabálnak. Jelzem, én különösen örülök, ha valakit, akiről tudom, hogy olvasóm gondolkozásra, véleményformálásra ihlet az, ami az én fejemben is forog. De persze én nem kutakodok ilyesmi után, és nagyon ritkán derül ki. Remélem azért az én gyerekeim azok közé tartoznak, akik kinövik majd. Gyors genetikai esélylatolgatást végeztem, és talán jó génjeik vannak, hirtelenjében nem találtam olyant a családban, aki az elmúlt 15-20 évben ilyenre panaszkodott volna.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

4 megjegyzés:

Heni írta...

Az a jó, hogy én bloggerként nem találkoztam ilyen állatfajtával. Pedig sokszor ihletnek meg mások, de attól azok még a saját gondolataim. Az az érdekes, hogy elég szélsőséges dolgokról írkálok, de trollok sem találnak meg.
Persze nem is hiányzik a hobbi kötözködő :)
Lényeg, hogy az ötletgyűjtés vagy ihlet merítés még nem utánzás szerintem.

kikocs írta...

Még én sem, csak felhívták rá a figyelmemet. Többen is. Kell ahhoz egy nagyobb olvasottság, olyan napi 1000 kattintás, hogy valakit eleget piszkáljanak :)

Lepkevár írta...

Kikocs, elég ahhoz 5-600 is! :D

Egyébként az "emlékdobozos" témád engem megihletett, és napok óta készülök írni egy szösszenetet a témában. :)

dharma írta...

De jó volt olvasni ezt a kis röppenet postot. Mert bár nem szól eget rengető témáról mégis annyi emlék jött elő belőlem az én gyerekkoromból a testvéremmel :)))

Megjegyzés küldése