Aggodalmaskodós

Annyira utálom. Nincsenek jobban a fiúk. 7kor ébredtek, kilenckor már mind a kettő újra aludt. Misit megint ráültettem a vécére, jobb kedve lett, és most már néznek mesét is. És fut Nándinál némi hőemelkedés is.
Beszéltem a dokinénivel, megpróbált megnyugtatni, hogy ha nem megy fel a lázuk, ha nem hánynak újra, ha megy be elég folyadék, nem tud tenni senki semmit, elmondta, mire kell figyelni, ami arra utal, hogy bakteriális a dolog, hogy kapjanak Sodioralt, mert annyira keveset esznek, és már régóta, és lehet, hogy már attól olyan gyengécskék meg kedvetlenek. Úgyhogy kapnak. Meg kólát. Mert azt is lehet. Meg bármit, amit szeretnének. Elég kevés dolgot szeretnének, leginkább csak feküdni és gyürizni. Most nézik a Verdákat, ami előrelépés a reggel 7 és 9 közötti falnézéshez képest.
Gergő gyenge, én szédelgek, tulajdonképpen értem én a fiúkat, de mégis aggodalmaskodok. Azért nem egy-két napról van szó, hanem most már Misinél ez a 6. nap, Nándinál a 4.

Persze, ha belegondolok, Misi kedden még mindig hőemelkedéssel és ide-oda fekvéssel küszködött, Nándi is csak itt tart még. Hosszú és alattomos betegség ez a mostani.
És hát azért is aggódom, mert az egyik barátunk élet-halál közé került pár héttel ezelőtt egy ugyanilyen tünetekkel bíró betegségből úgy, hogy kapott antibiotikumot. Amire rezisztens volt valami baci, aki boldogan elszaporodott, mikor szabad lett a pálya, mivel az antibiotikum lepusztított minden egyéb védelmi rendszert a bélben... Szóval jelenleg az antibiotikum is inkább rém, mint megnyugtató megoldás, úgyhogy várunk, és bízunk a csodadokinéninkben.

Én meg hálás vagyok, hogy vannak a kiskutyák, hogy Réka be sem jön, és még mindig jól van. Talán pont emiatt. És most már biztos, hogy öten húsvétolunk, lemondtam mindent, csak jöjjenek rendbe szegények addigra...


-------------------------------

Update:
Csak nagyon kellett aggódni. Vonatoznak ketten. És még nem is veszekszenek. Vagy bement a sodioral...