Harapós Nándi

Nándi nekem mindig nehéz eset. Annyira máshogy gondolkozik, mint én, hogy egyszerűen komoly nehézséget okoz, hogy értsem, mit miért csinál. Van, hogy rájövök, van, hogy nem. Az utóbbi napokban arra is ráébredtem, hogy a legnagyobb problémát a megnemértésben az jelenti, hogy nem beszél. Mármint beszél, csak nem mindenről. Nem mondja meg, mi motiválja, hogy mire kíváncsi, mit akar, mi foglalkoztatja. Kitalálja, és végrehajtja, megtudja, kipróbálja. Ha akadályozzuk ebben, teljesen ki tud borulni, és akár hiszti is lehet belőle.
Például szombaton esett a hó. Kinéztem, és mondtam, hogy csupa porcukor az autó. Nándi 1-2 perc múlva kirontott, szó nélkül, addig rángatta a kilincset, míg ki nem jutott az udvarra, majd csalódottan visszajött. "Ez nem porcukor! Ez hó!"
Ugyanez Rékánál úgy zajlik le, hogy megkérdezi, hogy "porcukoooor?" Mi pedig közöljük, hogy nem igazán, csak úgy néz ki.

Nem mondja meg, mit akar, hanem üt, ordít, lök, harap. Állandóan azt hajtogatom neki mostanában, hogy van szád! Használd! Mondd el, mit szeretnél! De általában, ha átgondolja, akkor már inkább hagyja. Vagy annyira nem akar beszélni?
De egyébként meg beszél, meg csacsog, meg magyaráz. Öcsém mondta rá, hogy olyan, mint R2D2 a Star Warsból :) Csak valahogy nem tudja/akarja megfogalmazni ezeket. Nehéz.

Gyakran mondja, hogy rossz a kedve, alig autózik, sokat nyumizik, gyűröget, rendszeresen közli, hogy megöli magát, vagy minket, és mostanában egyensúlyban van a szeretlek és az utállak. Azért a szeretlek sokkal több szokott lenni. Csak tudnám kinyomozni, hogy mi a baja!

Most kértem az oviban, hogy foglalkozzanak majd Nándival a pszichológusok, mert nagyon harapós lett megint, megint harapja magát is, és sokkal agresszívabb, mint szokott. Szeretnék beszélni az óvónőkkel, de nincs kiírva még mindig fogadóóra. Pár mondatot tudunk beszélni, de gyakran van ellentmondás, nem tudok a számomra lényeges dolgokra rákérdezni. Meg hát van, hogy a gyerekek is ott állnak...

Nem tudom mire vélni, nem látom igazán okát, bár lehet, az ottalvástól van? Egy újabb féltékenységi hullám? Én még az iPhone-os játékokra is gyanakszom...
És nem is értem. Pl. ma (meg úgy az utóbbi időben) próbáltam tényleg szeretettel megoldani a konfliktusokat, és nem segített, egyre rosszabb lett. Aztán mikor sokadszorra ütötte meg Rékát vigyorogva engem nézve közben, rávertem hármat a fenekére. Tök jó gyerek lett tőle. Kellenek a korlátok? Több? Következetesebb? Kevesebb? Jó lenne tudni.

Nándiból semmit nem lehet kihúzni. Nem tudnám azt mondani, hogy valamelyik gyerekemet jobban szeretem, de ha megkérdezné valaki, melyikért aggódok legjobban, hát Nándiért. Mindig. Mert kiszámíthatatlan, mit fog tenni.