Várjuk a karácsonyt

Mi is. Csináltunk adventi koszorúkat, a "fő" koszorú az kis szimpla, én csináltam, Réka és Nándi is csináltak maguknak, az esti imánál gyújtjuk meg a rendhagyó számú gyertyákat. Nándién konkrétan ma este nem is volt gyertya. Eredetileg 3 volt. Réka kettőjéből ma este egy volt jelen... De azért szépek és eredetiek, és a kezük munkáját dicséri. Meg is állapítottam még Nándi koszorújánál, hogy benne azért van egy komoly igény a szimmetria és rendszer iránt, Réka a mennyiségre megy :)

Réka koszorúja. Nándiéról nem tettem a picasára képet, így most azt nem, majd pótolom. De így maradok, ha most ezt nem írom meg...

Ez pedig az idei adventi naptárunk. Egyszerű kis zsákocskák kis filc formával, ami rájuk van ragasztva. Reggel még egész kis csinosnak találtam, aztán láttam, hogy ugyanezt hogy oldották meg Heniék, együtt varrtuk a zsákokat egyébként. És már annyira nem tetszik. :) Azért a gyerekek nagyon boldogok tőle. A mesét háromszor kellett elmesélni, és boldogan kiszínezték teljesen a kis madarat, ami kifestőn volt hozzá. A lapok egyébként nem fértek bele a zsákba, így azt találtam ki, hogy egy kis darab papírra egy "nyomot" rajzolok, hogy hol találják a mesét. És akkor megkeresik :) Ezt is nagyon élvezik. 
Nándi volt fura. Lerajzoltuk a jóságot, kicseréltük a finomságra, megkeresték a mesét. 3 kis csokiautó volt benne, és három szem kicsi cukorka. Nándi odaadta az ő részét is Misinek, majd mondta, hogy akkor egy másik zsákot, ő ezt nem kéri. Az AUTÓCSOKIT nem kéri. Nem is tudom, az autót szereti-e jobban, vagy a csokit. Kb. 20 mp. alatt zokogással egybekötött őrjöngés lett, amit nem tudtam hisztinek felfogni, és sikerült is rájönni néhány - nagyon hosszú - perc alatt arra, hogy ő a csillagot kérné. Ami a zsákocskára van ragasztva. Azt hitte, hogy az ehető. De megnyalogathatta, megharaphatta, és akkor már boldogan beette a csokit meg a cukrot. 
Remélem, lélekben is tudunk készülni majd... Advent első hete lassan el is telik, már a felénél vagyunk, és még nem jutottam sokkal előbbre.

A karácsonyon agyalok még mindig, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Úgy néz ki, Gergő kiveheti az összes szabiját, és csaknem két hetet lesz itthon, ez nagyon jó. De hogy hogyan fogjuk megoldani a családlátogatásokat, az még rejtély. Jelenleg a két hét is kevésnek tűnik ahhoz, hogy ne hullafáradtság legyen a vége. Meglátjuk majd. Aljas módon arra készülök, hogy azon a bizonyos héten, ami az ünnep előtt van, és még van ovi, akkor bizony mennek a gyerekek, és mi kettesben leszünk majd itthon. Egyszer már volt egy ilyen délelőttünk, még mielőtt Misi megszületett volna. Sem azelőtt - mióta szülők vagyunk - sem azután. 
Kicsit szomorú vagyok, hogy a karácsonyi készülődésünket nem blogolhatom, mivel az ajándékozandók olvasóim :) De kibírom. Tavaly is kibírtam. Én nagyon szeretem a meglepetést, úgyhogy nem rontom el másét sem. Inkább. Van, hogy kérdezek, de most még a gyerekeknek is jót találtam ki szerintem. Legalábbis remélem :) Az már látszik, hogy nem veszek meg mindent a héten, amit akarok, de legalább az alapanyagok nagy része megvan, van, amit csak el kell készíteni. Semmiség :)

Volt egy mászkálós szabadnapom kedden, hát, az valami varázslatos volt, úgy 7 évvel ezelőtt utáltam volna egy ilyen napot, reggeltől estig mászkálni, boltból ki, be, eltévedni, időre menni, kinyit, bezár, aluljáró... Most meg olyan élmény volt :) Hát, igen, nézőpont kérdése. Értékeltem, hogy azt, hogy megnézzem-e még ebben vagy abban a boltban az akármit, azt nem az alapján döntöttem el, hogy milyen forgalmas az oda vezető út, van-e járda, elfér-e a babakocsi, mennyi a lépcső, mennyire fáradnak el a gyerekek... 
Találkoztam a barátnőmmel úgy, ahogy már 6 éve biztos nem, csak ketten, gyerek nélkül, házon kívül. Nem volt egy óra, maradtam volna még sokat, sokat, nagyon jól éreztem magam. :) Aztán randiztunk Gergővel is, együtt ebédeltünk... Szó, ami szó, reggel bementem a városba, és bizony nem mentem haza, csak a gyerekekért délután, és onnan. Úgy eltelt az a 7 és fél óra... És még kell menni. De nem bánom, bár most már csak célirányosan. De azért kellett ez a kis tinglitangli. 

Na, szóval így indul nekünk ez az advent, szeretnék menni rorátéra is, de nehéz rávenni magam a negyed6-os kelésre, meg a kitudjamilyenidőben autózásra. Pedig annak olyan hangulata van... Legalább hetente egyre el kéne menni. Volt idő, mikor mindig mentem... Remélem, lesz is még. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

3 megjegyzés:

dharma írta...

Fantasztikus és rendhagyó (számomra) ez az Adventi naptár. Nagyon jó lett és nagyon jó ötlet ez a jóság kártya!!! Egyre inkább ahogy olvaslak érzem azt,h Nálatok azért még akár 2-3gyerek is elférne :)
Ez a gyereketető blog nagyon jó,elolvastam pár postot és elképesztő leleményes dolgokat/praktikákat/kis játékokat olvasni ott.
Éljen a szabad tinglitanglis nap!!! Remélem a közeljövőben azért nem az utolsó!!!

Misinek úgy nő a haja,mint Majának. Mármint kb mi is itt tartunk :D

ilgya írta...

Annyira helyesek ezek a kis zsákok:) és hát a koszorú a kedvencem:) mi sajnos Dávid betegsége miatt a közös alkotásból kimaradtunk.....

kikocs írta...

köszönöm lányok! Kedves tőletek!
Dharma, lehet, hogy elférne, csak az én idegeim nem bírnák szerintem :) Most kell egy kis pihi, az biztos.

Ilgya, a koszorút én is imádom :) Ma meglett az ágy alól a hiányzó gyertya is. Rendetlenek vagyunk...
Alkotni meg lehet később is, szerencsére gyorsan gyógyulnak a lurkók, nem? Mi igyekszünk minden nap csinálni most valami karácsonyit, és minden nap kikerül valami a falra, ablakra, amitől karácsonyibb lesz a lakás hangulata. Najó, ma pont nem... Nem hiszem, hogy bárki is elájulna attól, hogy miket csinálunk, mert nem vagyok túl ügyes, ötleteim sincsenek jók, és biztos nem férne be egy otthon-magazinba, ahogy a lakás ki fog nézni, de azért nekem nagyon jó ezekre ránézni :)

Megjegyzés küldése