Hogy is volt a karácsony... És ez hosszan...

Lényeg a lényeg, jól sikerült. Annyira, hogy nem is akartam róla írni. Mert olyan természetes volt, és semmi különös benne, de aztán olvasgattam itt-ott a blogbejegyzéseket, és mégis megjött a kedvem. Meghát biztos jó lesz majd megnézni, milyenek is voltak kisgyerekkel a karácsonyok...

Szóval hosszas vívódás után végül az lett, hogy 23-án este felpakoltuk a kisnagycsaládunkat, és elmentünk a szüleimhez. Idén mindenki odagyűlt, 12 volt az alaplétszám, és jöttek hozzá még a barátok, és jövendőbelik esténként.
Miután én sírtam egy sort, hogy rossz lenne karácsonyfa nélküli házba hazajönni, és mert az én férjem engem jobban szeret, mint a meggyőződéseit, sőt, annyira, hogy képes volt kibújni a saját bőréből, és bár nagyon utálja a vásárlás minden formáját, különösen ha dönteni kell legalább kettő közül, önállóan választott és hazahozott egy fenyőfát. Úgyhogy itt el is kezdem a szentté avatását. Befaragta, és fel is díszítette kint a garázsban. Amikor pedig már az összes gyereket bekötöztük az autóba, bevonszoltuk a kész fát a nappaliba, és elindultunk.
És itt én is érdemlek némi dicséretet, ugyanis egyátalán nem hisztiztem, nem idegeskedtem és kiabáltam senkivel, nem is sürgetőztem, és semmi olyant, amit szoktam. Szóval tényleg karácsony volt. (Ugyanezt egyébként hazafelé is előadtam, pedig mindkét alkalommal egy óra csúszással sikerült elindulni a tervekhez képest. Meg is lepődtem magamon.)
Elég későn értünk oda, mi a gyerekkel aludtunk is másnap reggelig. Aztán végre reggel találkoztunk Péterkével, akit születése óta nem láttunk, és aki egy fantasztikusan aranyos kislegény. Nagyon jó gyerek, nagyon rugalmas, mosolygós, ügyes, okos, rettentően figyelmes, és úgy bírta a mi három gyerekünk által nyújtott nagycsaládos kiképzést, hogy ha mesélik, el sem hiszem, hogy egy első gyerek így bírja a gyűrődést. Szóval szuperlatívuszok, tényleg. Nándi teljesen elolvadt tőle, ami azért is meglepő, mert ő nem bírja a fiúkat. De a Hajnit nagyon szereti, és úgy néz ki, kiterjesztette. Egyik nap még azt is mondta, hogy ő azért imádkozik, hogy a Péterke minél előbb megnőjön, és játsszon vele.




Aztán volt halpucolás meg halbontás, tésztagyúrás, kint tűzgyújtás és halfőzés a papával meg a fiúkkal (az, hogy kinthagyták az esőben a sót meg a hiperszuper házi pirospaprikát, csak másnap derült ki, és így még ebből sem lett szenteste botrány), szóval igazi gyerekprogramok tömkelege. Közben mindenféle fennforgások miatt én csináltam anyukám útmutatásával és nővérem közreműködésével a bejglit, ami némileg szentségtörésszámba megy, mert ez anyukám dolga, de neki nem fért bele az időbe, nekem meg az nem, hogy ne legyen bejgli, mert tavaly sem volt... És mondtam, hogy a rossz bejgli is jobb, mint ha nincs, és tényleg elszúrtam, mert elrepedt, de azért megettük, mert finom volt nagyon :) Persze a mákdarálóval is gond lett, így abból csak egy készült. És úgy néz ki, a tökéletes zserbó receptet is megtaláltam végre. Évek óta kerestem már, és a végeredményt rágcsálva többször bántam, hogy a finom baracklekvárt feláldoztam, és most ez ribizlivel készült, és mégis nagyon jó lett. Lajos Mariban soha nem csalódok, csak azt sajnálom, hogy előbb nem jutott eszembe...

Aztán volt finom halászlé, és megnéztük, jött-e az angyal, és jött, és vele együtt az őrület a csomagolópapírokkal és elemkeresésekkel és távirányítókkal és ajándékválogatással, kipróbálással. A gyerekeknél nem lehetett nagyon mellélőni, könyvek, autók, vonatok, valamint barbik, pónik és sminkszettek tökéletesen kielégítettek minden igényt, mindennek örültek. Nálunk nincs nagyon évközi ajándékozás, így ki is voltak éhezve az új játékokra. Rékánál legjobban a furulya ütött, amire már nagyon vágyott. Azzal alszik azóta is. Szerencsére keveset fújja...
Én boldog voltam a társasjátékokkal, amiket aztán ki is próbáltunk. A korosztálynak hadd ajánljam a Csupa csupasz tyúkeszű címűt, ami a párkereső játékoknak egy üdítő változata, még én is élvezem. A gyerekek ajándékai közül egyébként az én kedvenceim a sógornőmtől kapott könyvek és anyósom által varrott párnák, amikkel most alszanak a gyerekek. Meg a személyre szóló ágyneműgarnitúrák anyukámtól. Ami szerinte nem ajándék, mert nekik lakástextil boltjuk van... Külön köszönet értük!
És csomó vágyam teljesült, kaptam fagyigépet és kekszkinyomót például, amit sose vettem volna meg magamnak, csak álmodtam róla. És sólámpát, amiről már olyan sokszor lebeszéltem magam. Meg szódásszifont, amit meg nem sikerült eddig venni. És könyvet persze. Meg húgom végre csinált nekem fedeles sütőedényt. Gyönyörű. Papucsom is lett. És nagyon örülök Gergő felespohár-ajándékának is, ugyanis sosem volt még felespohár készletünk :) És csudamódon pont 24-én megállapítottam, hogy kinőttem a varródobozomat, és kaptam egy sokkal nagyobbat. A felnőttlányok anyukámtól mind ezt kaptak, öcsém menyasszonya is, ami nagy szó, mert ezennel be van fogadva a családba!
Rékától pedig megkaptam azt a képeslapot, amit az önkormányzat küldött nekünk :) Réka egyébként tündéri volt, egy egész ajándékkkosarat pakolt tele már 21-én mindenfélével, amiket ajándékba szánt, és aztán sírt, sírt, hogy ő már nem tud titkot tartani, és oda akarja adni. De kibírta. A fa alatt aztán nagy boldogan osztogatott mindenkinek mindenfélét: sólisztgyurmából, gyurmából, papírból, játékokat, mindent.
Aztán a hátralevő napok főzéssel meg gyerekterelgetéssel teltek, esténként meg társasoztunk, beszélgettünk. A kedvenc társasunk az Ide a szfinxet, most már jó 20 éve játszunk vele, nem tudjuk megunni, pedig a kérdések elég elavultak... Jól el is fáradtam, minden este egyig voltunk fenn, ébresztő meg legkésőbb 7kor volt. Tegnap délután még aludni is tudtam egyet, az segített sokat. Misi nagyon anyás lett, el is kezdett sokat bepisilni, nem tudom, mit történt vele. Öcsém elnevezte bélkirálynak, mert akkora pocakja van. És mert annyi mandarint meg narancsot képes volt megenni.

Hogy én mikkel készülődtem sk? Csak mert többen kérdeztétek, amit eszembe jutott, le is fényképeztem. Hát sok és sokféle bonbont csináltam,


dekupázsoltam a tápszeres dobozokat - fémdobozokról van szó -, és abba csomagoltam őket.


Sütöttünk szerencsesütit Stahl Judit gyömbéres kekszéből, amibe hülye mondásokat tettünk, például: ha éhes vagy, nyalj sót, attól szomjas leszel.  Vagy hogy a nagyotmondás ellen a legjobb ellenszer a nagyothallás. Szilveszteri partikra ajánlom, mert nálunk nagyon bejött a vendégeknek is :) ha valaki kéri, írjon e-mailt (kikocska és freemail), szívesen elküldöm az összegyűjtött mondásokat, de nagyon könnyű összeszedni a netről. A recept pedig itt van. Annyi, hogy én kevesebb szódabikarbónát és gyömbért tettem bele, sütés előtt tettem a papírtekercseket a közepébe, majd félbehajtottam, és pár perc alatt megsült.
Csináltam csokis grillázstallért, kávékrémlikőrt, karácsonyi likőrt fűszeres karamellszirupból, sütöttem sütiket.
Gyurmát a gyerekeknek különböző színekben, összesen 6 kilót :) Receptet szintén szívesen megosztom.

Rékával és Nándival megcsináltuk Erika által ajánlott jéggyertyákat, nagy sikert arattak. (Réka a legszebb kéket félretette Dávidnak, akit férjül fog venni)

Megcsináltuk idén is a naptárat, amin a gyerekek fényképei voltak, annyi változással, hogy idén az én szüleimnek adottban ott mosolyog Péterke is, úgyhogy kétfélét kellett csinálni, gondoltuk, Gergő szüleit annyira nem érdekli, hogy minden második hónapon őt nézegessék :)
Az idén talán a legeltaláltabb ajándékunk az öcsémnek szólt, ő kapott egy hajózászlót, amin az apukámmal és Gergővel közösen alapított "szövetségük" jelképe van. (Öcsémnek van egy kis vitorlása, amit roncsként vett, és kikalapálta, nyáron a Balatonon hajózott vele néhányszor.)

Végül ma jöttünk haza délben, és most már maradunk is. Szeretettem volna Kaposvárra is eljutni, de tény, hogy akkor semmit nem lettünk volna itthon, és fáradtan kezdenénk az új évet. Így is van program, minden napra, nem fogunk unatkozni. Ráadásul hó is van, még szilveszterre is lesz társaságunk, szóval szép az élet. Kaposvárt meg megnézzük majd januárban. Nagyon sok kép gyűlt fel a gyerekekről, azt majd egy külön posztban. És lógok a megköszönéssel is :) Szóval fogok mostanában írni többet.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2 megjegyzés:

Bartos Erika írta...

De jó, hogy jelentkeztetek! Derű övezte az írásodat! Erika

Patrícia írta...

Nagyon klassz, hangulatos, igazi nagycsaládos karácsonyod volt:)Jó volt olvasni:)

Elkérhetném a gyurmareceptet?

Megjegyzés küldése