Sokkal kevesebb időm van, mint eredetileg gondoltam, de végülis nem baj ez, csak nem tudom összeszedni a gondolataimat. Szokás szerint :) Egy darabig így lesz ez még.
De azért belevágok: milyen (publikus) köszönnivalóim vannak 2010-ben.
Senkit nem veszítettünk el, és senki nem betegedett meg súlyosan ebben az évben azok közül, akik közel állnak hozzánk. Sőt, megszületett Péterke, és újabb unokatesók költöztek pocakba.
Mindenkinek van munkája, kerül kenyér az asztalára, még ha szűkösen is. És még nagyon sok olyan dologért is hálás vagyok, ami nagyon jó, hogy nem történt meg. Ezek talán a legfontosabbak, és a továbbiakban igyekszem a saját kis dolgainkra szorítkozni, mert a családot érintően nagyon sokminden van.
Másik általános köszönnivalóm az elmúlt évre, hogy észreveszem a csodákat az életben, és nem természetesnek élem meg őket, nem úgy, hogy ez "járt". És persze így az összes kis csodát is, ami szebbé tette a napjaimat. Igen nagy öröm számomra ezeket felismerni.
Talán egyik legnagyobb kézzelfogható örömöm ebben az évben, hogy Gergő jól érzi magát az új munkahelyén, olyan munkát végez, amit élvez, ami kihívás neki, olyan emberekkel, akikkel jól tud együtt dolgozni, akik becsülik a munkáját, és ezért még rendes pénzt is kap, amiből jut mindenre, ami fontos. Utoljára pályakezdőként, 11 éve volt ilyen munkahelye, de akkor 26ezer forintot fizettek neki havonta. Az még akkor sem volt sok...
És legalább annyira örülök annak, hogy a gyerekek jó intézményekbe járnak. De erről már nagyon sokat írtam (ovi címke alatt, ha valakit érdekel). Hálás vagyok, hogy az új munkahelynek köszönhetőleg én is némi pihenőidőhöz juthatok, és hogy Misi is jó kezekben van ezalatt.
Ehhez kapcsolódóan köszönet jár azért is, hogy fel tudtam ismerni bizonyos hibáimat (marad még éppen elég így is), és van elhatározásom ahhoz, hogy tegyek ellene, és hogy van, aki segít ebben.
2010-nek köszönhetek egy új, valódi barátot is. Több olyant, akivel a kapcsolatunk felnőtt-barátságként kezd alakulni. És néhány olyan képzelt virtuális ismerőst, akiknek az életét olvasva vagy könnyebben élem meg a sajátomat, vagy tudtukon kívül útmutatásokat kapok tőlük. És főleg, hogy már látom, hogy ki milyen kategóriába tartozik, hogy nem ragaszkodok tévesen olyan emberekhez, akikhez nem kell. Ezért különösen hálás vagyok, mert sok energiám megmarad.
És ha már szeretet, akkor azt is, hogy már nem ugrik azonnal görcsbe a gyomrom, ha meglátom vagy meghallom a szomszédot. És már akkor sem mindig, ha megszólít. És hogy el tudtam fogadni, hogy a szeretet nem érzelem.
És köszönöm, hogy összenőttek a gyerekek, hogy Nándi megszerette Misit, hogy tudnak békésen együtt játszani, és nem kell különösebben aggódnom, hogy bajuk esik. Hogy mind egyre önállóbbak, ügyesebbek, okosabbak. Ronda dolog Rékával szemben, de örülök, hogy Misi inkább Nándira kezd hasonlítani életörömben, és olyan vonásokban, amikben jobb Nándira hasonlítani.
Hogy nem volt nagyon szörnyen meleg nyarunk, és olyan ősz volt, ami nem vezetett vissza a tavaly téli-tavaszi kétségbeesésbe. Ehhez kapcsolódik, hogy a tavaszi 3 hónapos betegség-sorozat után úgy tűnik, hogy a gyerekek megerősödtek, kevésbé gyakran, és még inkább kevésbé súlyosan betegszenek meg.
Hogy a nagy távolság ellenére a gyerekeknek mostanra nagyon jó kapcsolata van a nagyszülőkkel, vágynak hozzájuk, ha nem megyünk egy darabig, ott tudnak maradni szülők nélkül, sőt, kérik ezt.
Ronda dolog, hiszen más meg erre vágyik, de hálás vagyok, hogy nem várok babát most. Imádom ezt a hármat, és nagyon jó hormonok nélkül figyelni rájuk.
Milyen nehéz megfogalmazni ezeket a dolgokat... Sokmindenről nem is akarok írni itt, ezért is, és sok olyan dolog van, amiért folyamatosan köszönnivalóm van, de most az elmúlt évről van szó. Majd napközben biztos sokminden eszembe jut, és sajnálom, hogy nem írtam le, de most ennyi, mert kezdődik élesben a nap.
És akkor én most ezt a megköszönősjátékot továbbadnám mindenkinek, aki olvassa. És biztos, hogy mindenkire kíváncsi vagyok, aki itt bal oldalon a listámban szerepel, vagy akinél fel vagyok iratkozva, hiszen az ő/ti életeteket igyekszem követni több kevesebb sikerrel. És jó dolog úgy gondolni az elmúlt évre, hogy mi volt jó. Sok jó volt. Ha 2011. is ilyen jó lesz, teljesen elégedett leszek.
Köszönős
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése