Anyamajom

üzemmódban vagyok. Misi a kismajmom. Pont mondtam délután, hogy pont olyan, mint egy olyan újszülött, aki alig alszik. Rajtam alszik el. De a nap nagy részét is rajtam ülve-fekve tölti gyűrögetve, cumizva. Egy percre sem lehet letenni, sír, de nem csak úgy simán, mert azért harmadik gyereknek nem dőlünk be olyan könnyen, hanem úgy sír, hogy egyszerűen muszáj felvenni. Mondjuk ma este már volt hiszti-sírás, egész megkönnyebbültem tőle.  És vagy 10-15 percet játszottunk is. Amikor meg a tesók megjöttek, elég volt, ha ott fekszem mellette.
Hála az égnek, hogy vettem a fáradtságot ma visszamenni, aftás fertőzés, nem kell az antibio. Nem írom, hogy mi jobb most, mert a tegnapi alacsonyabb láz után, aminek itt örültem, éjjel meg este megint 40 fok körül volt, és ma is 39.3-nál mértem egyet délben... Mindenesetre éljenek a fájdalom- és lázcsillapítók . És próbálkozom a borax homeos szerrel is, csak mindig elfelejtem adni.

Az anyamajmok viszont tudnak kismajomcipelés közben életvitelszerűen létezni. Én erre a feladatra alkalmatlan vagyok. Gondolkoztam, hogy befogom az ergot, de azt hiszem, nem felelne meg a fiatalúrnak. Az kell neki, hogy sajnáljam. Pasiból van.  Így nincs meleg étel - nem baj, úgysem tud enni, én meg éppen egy 3 napos fogyókúrát csinálok, a többiek meg esznek -, vasvillával kell bejönni a lakásba, és kimosott ruhákkal van tele minden. Nándiért aggódok még, aki végre kezd kicsit jobban lenni lelkileg, nem harap, és kér, hogy töltsek vele időt, meg beszél a dolgairól. Szeretném, ha nem zárkózna be újra.

Holnapra jobban kell lennie Misinek. Ha nem, az nem jó hír.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

5 megjegyzés:

Unknown írta...

Olvastam az ezelőtti bejegyzéseidet is. Nem reagáltam, mert fájt nekem is, pedig lehet, hogy kellet volna, neked, valószínüleg jól esett volna! És annyira átérzem azt amit írsz, én is anya lévén. A kissebbik lányomra nem egyszer mondtam, hogy olyan mint egy kismajom, amelyik csak az annyába csimpaszkodva tudd létezzni. Nekünk azért nem olyan vészes, nem vagyunk, most, betegek. Szúrkolok a kis Misinek, hogy legyen jobban, és Neked, hogy legyen még erőd, mert sok ilyen, ehhez hasonló vár még rád, ránk anyákra. Jobbulást!!!

Orbis írta...

Szegényke :( Ez az aftás dolog, ez nagyon szemét egy betegség!!! Remélem jobban lesz hamar! Szorítok nagyon!
Azért az mókás, hogy ezek a pasik már ilyen picinek is ennyire pasik :)

Ági írta...

Átérzem minden szavadat! Jobbulást Misinek, neked pedig sok erőt, egy nyugodt éjszakát kívánok. Férjem szokta mondani, hogy mi nők sőt inkább anyák eszméletlen mennyi mindent kibírunk..

Eszteremnek is általában ha legyengül az immunrendszere megjelennek az afták. Nem tudsz vele mit csinálni pedig nagyon kellemetlen, még felnőttnek is. Hat hét nap alatt elmúlik.

legközelebb vidámabb posztot remélek. Gyógyuljatok meg.
Ági

kikocs írta...

Köszönöm!

Erika, nagyon örülök minden kommentnek, de nem vagyok függő :) Szóval nehogy lelkifurid legyen :) Azt sem tartom számon, hogy ki köszönt fel szülinapomon. Egyébként is rekord mennyiségű komment érkezik mostanában, korábban a 2 is soknak számított.
Arra gondoltál, hogy neked is fájt, hogy neked is volt ilyen?

Ági, nekünk most úgy tűnik, ez a spriccelős tantum verde bejön. Azonnali fájdalomcsillapítónak biztosan.

Catherine írta...

Melyik diétát csinálod? Bírod?
Misi erős, meggyógyul.Te pedig addig is bicepszre edzel. :) Nézd a jó oldalát! :)

Megjegyzés küldése