Fegyelem, önfegyelem

Általában bajban vagyok azzal, hogy az én gyerekeim tudnak-e viselkedni, vagy nem. Gyakran nem fogadnak szót olyan helyzetekben, amikor kellene, máskor viszont működik a dolog. Gyakran gondolkozom rajta, hogy én vagyok-e gyenge kezű, vagy ezt lehet kihozni ebből a három gyerekből, és nem jutok dűlőre. Néha egészen különösen kezelik ezt a viselkedés dolgot, ami határozottan el tud bizonytalanítani. Réka pl. pontosan tudja, hogy mik a veszélyes pontok, Nándi pedig bünteti magát. Misiről még nem szól a fáma, mert ő keményen dackorszakos, és ott tartunk, hogy okkal-ok nélkül leveti magát a földre és krokodilkönnyekkel zokog. Majd elmúlik.

Például a múlt héten el kellett mennünk ajándékot venni a születésnapra, amire hivatalosak voltunk. Sajnos elfelejtettem délelőtt elintézni, így Rékával és Nándival indultunk neki. Beültünk az autóba, és már éppen az Auchanba vettem volna az irányt, mikor Réka elkezdett sírni. Hogy semmiképpen nem mehetünk játékboltba, mert ő akkor meg fog látni valamit a lányos játékok között, amit nagyon szeretne majd megvenni, és hisztizni fog. Úgyhogy egyéb boltokba mentünk el, ahol kint meg tudtak várni a parkolóban a kocsiban, mert pár percre elég volt bemenni körülnézni, választani. Nem ez az első eset, gyakran fordul elő. Az is nagyon gyakran megesik, hogy ha valamin kiborulás van, mikor már túl van az első meneten, akkor mondja, hogy anya, legközelebb ne engedd meg ezt vagy azt, vagy ne csináljuk így, vagy ne adjál. És szól is, hogy ezt ne csináljuk, mert megint hisztizni fogok.
Segítséget kér az önfegyelemhez. Talán ez jó. Máskor meg félek, hogy agyonkorlátozom a gyerekem. Mittomén.

Nándi meg bünteti magát. Legalábbis mostanában ez az érzésem. Amúgy sincs rendben mostanában a kis lelke, átjön aludni éjjel gyürögető nélkül (!), egyszer csak hallom a kis dobogó talpacskákat, és bevágódik mellém a takaró alá. Egyik éjszaka be is pisilt, amire nagyon régen volt utoljára példa. De erről majd máskor írok, remélem.
Amiről most akarok írni, hogy ilyeneket csinál, hogy mikor valami rossz fát tesz a tűzre, és megszidom, akkor pl. elkezd sírni, hogy neki nem kell semmilyen játék, odaadja őket egy másik gyereknek. Vagy elkezdi verni a saját fejét. Vagy fenekeli magát. Dobálja, megpróbálja összetörni az autóját, vagy amivel éppen játszik, vagy szokott játszani. Ha valami - bármi - frusztrálja játék közben, szétrombolja a várat, a sínt, az autópályát. És sír. Nem tudom, ennek mi lehet az oka. Nagyobb büntetést vár? Nándin nem tudok kiigazodni. Néha az használ, ha nem veszem komolyan a "rosszaságát", mert csak szeretgetésre van szüksége. És akkor lenyugszik, megint mosolygós lesz. Máskor meg a bünti kell neki, a fenekére csapok, és megnyugszik egy kis sírás után, már szalad, kacag. (Elég ritkán kap mostanában, most meg sem tudom mondani, utoljára mikor) Az esetek 50 százalékában nem találom el, hogy ő mit tart helyes büntetésnek. Őrület. És ráadásul provokálja: pl. vigyorogva veri Misi fejét, és közben néz engem, mindezt a Misitől elvett játékkal, ami miatt már rászóltam vagy kétszer, hogy adja vissza.
Jött azzal is mostanában, hogy ő rossz gyerek. Én elég keményen igyekszem, hogy sose hívjam őket rossznak. Azt szoktam mondani, hogy rosszat tettek, vagy butaságot csináltak, de ők jó gyerekek alapvetően. Csak néha nehéz jónak lenni, szótfogadni. Azért kicsúszik egy-egy hülyevagyfiam/lányom, meg normálisvagyte, de tényleg nem ez a többség. Még amikor ők mondják valakire, hogy rossz, akkor is próbálom őket lebeszélni róla.

Ehh, nem értem én ezeket a dolgokat. Lesz ez még rosszabb, tudom ám... nem várom...