Születésnapról lesz szó, és kiderül, hogy jó gyerekeim vannak

Szombaton születésnapon jártunk, a McDonald's-ban. Réka kérte, hogy maradjak ott, mert fél ott egyedül, hát maradtam. És olyan élményben volt részem, amiben már nagyon régen:  az én gyerekeim voltak a jók. A régi ovistársak voltak a vendégek, és a fő program a két óra alatt gyakorlatilag az volt, hogy vagy lufival verték egymást, vagy csak úgy simán birkóztak, lökdösték, rángatták egymást. Néha sírás is lett a vége, de többnyire nem, mégis, a gyerekeimnek fura volt ez a fajta játék, nagyon sokáig kívülről szemlélték, aztán a vége felé már ők is bekapcsolódtak. (Sajnos, bár Gergő azt mondta, ez a normális, és igazat kell adnom neki.) Nándit egyátalán nem érdekelte, a játszóházban talált magának elég programot, Réka uszította aztán rá a leányverőkre, de mikor rászóltam, akkor békénhagyta őket, és visszatért a kis dolgaihoz. Réka szintén csak Petra megvédésére avatkozott bele, de nála ez főleg jó indok volt, neki inkább lételeme a csoporthoz tartozás. De végülis azzal a kislánnyal (még a ruhájuk színe is hasonló volt) nagyon jól megtalálták a hangot, és többnyire távol maradtak a tombolástól.
Kicsit furcsállottam egyébként, hogy volt egy hostess, vagy animátor, vagy nem tudom mi, és egyátalán nem kezdeményezett semmilyen játékot, bármit, amivel kicsit kizökkenti ebből a gyerekeket, ott ült, és nézte. Ahogy az ünnepelt szülei is csak néha szóltak, hogy ne túl durván.
Az apuka egyébként megkérdezte, hogy miben is jobb az új ovink, mondtam, hogy pl. abban, hogy az én gyerekeim nem vesznek részt ebben a kollektív egymásfejéreülünkben. Értette.

Azért volt egy fura élményem, mikor mentek egy jó óra után enni, Réka nem ült be a szülinapos terembe. Az ölembe ült, és mondta, hogy most menjünk haza, mert ő nem szeretne azokkal a gyerekekkel ott enni. Kiszedtem belőle, hogy azért, mert "nagyon megnőttek, én pedig nem, hanem kicsi maradtam". Végül kihoztuk a tálcáját, és ott falatozott, játszani visszament, a tortánál, egy újabb fél óra játék után már bement, és a tálcáját is bevitte, bár a tortát nem szereti, és nem is evett.

Kicsit ezen elgondolkoztam. Nekem az jutott eszembe, hogy azért látja őket nagyoknak, mert nagyos dolgokat csinálnak, verekszenek, vadulnak, miközben a mi környezetünkben ilyen közeg nincs. És kiújult kicsit a burok-nem burok parám is ezzel, annak ellenére, hogy borzasztó rossz lett volna látni a gyerekeimet úgy látni, hogy egy játszóházban a legjobb játék az egymás püfölése és lökdösése.
Gergő viszont azzal magyarázza, hogy régen találkoztak (júniusban), és magán ugye nem látja a változást, mert benne van, a többieken viszont nagyon. Lehet, hogy igaza van, de például Zsombiékkal nem volt ilyen, pedig velük is júliusban és most találkoztak.

Szombat este, egy órával a buli után aztán Kaposvárra mentünk, a gyerekek aludtak, volt idő megbeszélni ezt az egész hülyeségemet, és a Gergő végülis újra meggyőzött róla, hogy nagyon jó lesz ez az iskola, és igenis ilyen iskola kell nekik, és nem fogom a világból kizárni őket, mert nem olyanok, és mi sem vagyunk olyanok. Vannak olyan ismerőseim ugyanis, akik a védett közegből kikerülve komoly bajokba tudtak kerülni, mert rávetették magukat a lehetőségekre, és nem tudtak különbségeket tenni jó és rossz között. Ezt nagyon szívesen elkerülném.

És ne értse félre senki, mert semmi bajom azokkal a gyerekekkel, és játsszanak nyugodtan együtt máskor is, mindenki úgy csinálja, ahogy jónak látja és nem utolsósorban ahogy tudja, nincs bennem semmilyen ítélet, előítélet egyik szülő felé sem, teljesen normálisnak tűntek mindannyian, nem gondolom, hogy elrontották bárhol is, vagy rosszul csinálják. Egyszerűen máshogy látom jónak, nekem ez nem fér bele az elevenség kategóriába. Néha (gyakran) még a saját gyerekeim sem.
Akárhogyis, nagyon örülök neki, hogy nem ez a meghatározó közeg, amiben napi 4-6 órát eltöltenek a gyerekeim.