Bejegyzések
Olvastam megint mimikrit, mint mindig. És hát az írása meg a láthatatlanság érzésem kényszerít, hogy most már leírjam, ami pár hónapja állandóan piszkál, és amit okolok, hogy nem tudom magamból maradéktalanul kiűzni a téli depressziót.
Szóval az van, hogy ugye az embert születésétől fogva dicsérik, ha ügyes. Dicsérjük a gyereket, ha megtanul önállóan enni, járni, ha gyorsan fut, szépen rajzol, magas tornyot épít, megtanul bilizni, stb. Még azért is jár elismerés, ha nagyot nő. Az iskolában többnyire jó jegyet kap a jó teljesítményért, a főiskolán ösztöndíjat. Aztán jönnek a munkahelyek, ha jól végzem a dolgom, kapok fizetésemelést, vagy legalábbis nem tolnak le, nem rúgnak ki. Egyértelműek a visszajelzések.
Aztán jön életem legnagyobb és legjelentősebb feladata. Gyerekeim lesznek. És mindennemű visszajelzés megszűnik. A gyerek csak ordít, aztán dacol, aztán vitatkozik, ellentmond, világgá megy, megsértődik. Semmilyen visszajelzés nincs róla, hogy jól csinálom-e, sőt. Mindenki jobban tudja, hogy kellene, sajnálkozó pillantások a hisztiző gyerek felett, jótanácsok, emlékezések. Lelkiismeretfurdalás az elszakadt cérnás kiabálások után, állandó éjszakai gyötrődés, hogy jó döntést hoztam-e. Mert nincs visszajelzés a gyerektől, nem lesz szófogadóbb, nem lesz csendesebb, kreatívabb, okosabb, ügyesebb, legalábbis soha nem derül ki, milyen lett volna, ha máshogy döntök. Sőt, mérges, rosszkedvű, szófogadatlan.
Ha főzök, nem kell a kutyának sem. Eddig legalább ott volt némi sikerélményem. Már főzni sincs kedvem. Még a sütiket is mind én eszem meg. Bezzeg az oviban betolnak minden. Pedig nincs folyamatos édességzabálás. Csak néha.
Mindeközben hulla fáradt vagyok, nincs kedvem háztartani, mert úgyis minden szétcsúszik újra. És úgyis megvár, senki nem csinálja meg helyettem. De legalább valaki úgyis összebarmolja azonnal, ha megcsináltam. Nincs becsülete.
Legalább a társadalom megbecsül? Nem. Ja, hogy nem dolgozol? Dejó neked! Aha, tényleg jó. De azért dolgozom. 24 órán keresztül. Ezért kapok kb 25ezer forintot, ami tök jó, hogy kapok egyátalán, csak azért megbecsülésnek nem kifejezetten nevezném. Főleg, hogy minek hívják? Gyermekvédelmi SEGÉLY-nek. Értem én, hogy adójóváírás, és ne a szegény réteget generáljuk tovább, hanem azok szülessenek meg, akik nagy eséllyel középosztályt erősítenek majd 20-25 év múlva, de olyan jó lenne, ha én kapnám azt a pénzt, az én saját nevemre a 24 órás munkám becsületeként.
És aztán még árad mindenhonnan, hogy legyek szép és csinos és ápolt és fitt. És vegyek magamnak szép ruhákat. És még vállaljak munkát is, és valósítsam meg magam. De nekem ezek olyan igények, amik a Maslow-féle piramison sokkal magasabban vannak, ha vannak egyátalán, mint ahol jelenleg én állok.
Szóval ha tükörbe nézek, azt látom, hogy semmit, de semmit nem teszek le az asztalra. Semmi nincs, amire azt mondaná bárki, hogy ezt jól csinálod. És én sem tudom magamra ezt mondani. És kapaszkodtam egy ideig ilyenekbe, hogy majd ha lefogyok. Majd ha rend lesz. Nem lett jobb. Najó, egy kicsit. De nem volt megoldás. (És mára már le sem vagyok fogyva és rend sincs :) )
Most kapaszkodok bele, hogy majd ha tudok csinálni valami "értelmes" munkát is, de a szívem mélyén már tudom, hogy nem lesz jobb. Csak fáradatabb leszek, és erősödik majd az érzés, hogy nem tudok megfelelni. Nem másoknak, saját magamnak. Mert jó gyerek voltam, jó tanuló voltam, jó munkaerő voltam. És itt, most, életem legfontosabb és legjelentősebb feladatát teljesítve nem tudom azt mondani magamnak, hogy jó vagyok.
Olyan jó lenne belepillantani a jövőbe, úgy 20 év múlvára, hogy lássam, boldogok lesznek-e a gyerekeim. Ha tudnak majd boldogok lenni, akkor biztos jól csináltam.
Úgy szeretném tudni...
Feedback
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
12 megjegyzés:
Ismerem ezt az érzést.Mindenben teljesen igazad van,de arra hiába vársz hogy társadalmi szinten elismerik az anyaságot.Mostanság úgy veszem észre az anyaság teljesen ciki.Pláne ha kettőnél több gyereked van.Ha esetleg hét szembesülhetsz a társadalom teljes megvetésével.Hozzáteszem mi nem erősítjük a középosztályt,legalábbis egyre inkább nem.A férjem targoncavezetőként,hárommműszakos munkarendért kap kb.150.000 Ft-ot.Ugye nem kell ecsetelnem.A gyerekeim is szakmunkások lesznek,de nem fognak tudni a saját lábukra állni,anyagi okok miatt.De ezek mind külső tényezők,amik ugyan nem elhanyagolható dolgok,de vannak sokkal fontosabbak is.Amit csak te adhatsz meg a gyerekeidnek.Pozitív visszajelzést tényleg akkor kapsz majd ha felnőttek.Addig marad a remény.A negatív gondolatok lehúznak,de ugyanez működik fordítva is, a pozitív gondolatok felemelnek.
Jaj szívemből szóltál. Ismerős érzések/gondolatok. Nem tudom, gondolom Tőlem nem olyan nagy az elismerő szó, de én nagyon sokat építkezem belőled. Nekem erőt ad, amiket írsz és igen Apa is, tudja, hogy ki vagy és ha valami nagy ?-el van, mondja, hogy mért nem kérdezlek meg Téged. Tudom nem ez az amire vágysz, de szerintem nem csinálod rosszul a dolgod. És titokban szerintem a "tökéletes" anya ugyan ezeken őrlődik.. Szóval ölellek és ki fog sütni a napocskád :-)
Ti nem kaptok visszajelzést? Nem ölel meg a gyereketek, nem mondja, hogy Ti vagytok a legszebb, legjobb anyák? Nem dicsérik őket, ezáltal Titeket is iskolában, óvodában, rokonságban? Ezt nem hiszem :)
Egyébként nagyon szép lenne, ha az embert a gyerekszülésig mindenhol csak dicsérnék. Tele lenne a világ önbizalomtól duzzadó, a lábukon biztosan álló, határozott fiatalokkal. De szép lenne... Engem tizedrésze ennyit sem dicsértek gyerekként, iskolában, munkahelyen, mint ahogy írod. De a gyerekeim szeme csillog :)
Na jó, persze ők is dacolnak, hisztiznek és a többi, és nem is mindig csillog a szemük. De ez is hozzátartozik :)
Ja, és Kikocs, jó anya vagy! Ez biztos, nézz rá a gyerekeidre és látni fogod! Ölelés :)
Timi, persze, hogy a gyerek ölelget, szeretget, szerelmet vall. (Főleg, ha egész nap tömheti magát édességgel.) Nem erre a részére gondoltam, főleg, mert az alkoholista anya is megkapja ugyanezt az ilyen korú gyerekétől, ha éppen olyan a hangulata, hogy elfogadja, és nem pofonnnal válaszol. Hanem amikor beadatok (vagy nem) egy oltást, amikor elveszem a cumit, mikor szobatisztaságra szoktatok, amikor óvodát, iskolát választok neki, amikor kivizsgálásra, vérvételre hordom valami olyan dolog miatt, amitől minden orvos hülyének néz, amikor zokog, és nem tudom eldönteni, hogy ez most hiszti, vagy 18 évesen ezért megy majd az aluljáróba, ha gondja van, és nem engem keres meg. Mert bizony nekem is vannak már ilyen korból sérelmeim.
És az én Nándim volt, hogy azt mondta nekem, hogy kicsit szép, kicsit ronda, és kicsit öreg vagyok :D Szóval van itt minden, én nem tudom ezt úgy letisztázni, mint te. Sokat gyötrődök magamtól. :D
Szilvi, hát, köszönöm. Ha tudok valami időutazó tippet, akkor majd szólok akkor neked is! :)
Erika, jönnek majd a pozitívak is. Csak le kell ülnöm majd megírni őket. Előbb utóbb... :)
Kedves kikocs!
Akár én is írhattam volna ( ha tudnék témára összeszedve írni), néha ugyanezt érzem. A visszajelzés néha szinte fordított arányban áll a befektetett munkával. De azért van olyan is, amikor dicsérnek. (Engem ma apósom, aki 15 év óta még soha) Ezekbe kell kapaszkodni. Az anyaságot pedig sosem fogják megfizetni. Sajnos.
Á, én is gyötrődöm ám sokat, csak most épp a mérleghinta ellentétes pólusán ülök :) Nemsokára azt is elmondom, miért :)
Mindent leírsz, amin én is őrlődöm sokat!
Belőled, az írásaidból töltődöm!
Kedves Kedvenc Kikocs!
Biztos vagyok benne, hogy jól végzed a munkád, jó anya és feleség vagy. Állandóan ezen jár az eszed, e körül forog minden gondolatod! Ne akarj 20 évvel idősebb lenni, mert ha akarod, ha nem meg fog történni... egyébként azért valamit bátran bízz a jó Istenre is! Nem tudom, hogy megoldható lenne-e, hogy bizonyos időnként hetente csak azzal foglalkozz, amivel akarsz és kicsit tehermentesítsen valaki téged. Menj el kocogni, kávézni a barátnőddel! És add meg a férjed elérhetőségét, mert én szívesen megírom neki, hogy melegen ajánlom neki, hogy kezdjen el dicsérgetni! (Ez szerintem nagy hiba, hogy minden olyan természetessé válik egy idő után, sőt, ha nem kapjuk meg reklamálunk! Pedig olyan hálásak lehetnénk!) Te pedig hidd ám el! Mert az is lehet, ha mondják se hiszed! Azt feleled: Ugyan már! Persze, mert csak azért mondod, hogy ... A gyerekek még kicsik, hogy ezt hallhasd tőlük, de el fog jönni az idő... Ez tuti! Puszillak: Erika
Szóval Kikocs, ezért :) http://laszlorego.blogspot.com/2011/05/jo-hirek.html
Mármint ezért vagyok a mérleghinta jó oldalán :)
Megjegyzés küldése