Elvileg megünnepeltük

Kicsit rendhagyó születésnap volt ez most megint, most elsősorban az én betegségem miatt. Cserébe viszont mindenki itthon van, és igyekszünk lehetőleg minden kívánságot teljesíteni. 7-én már reggel fél 8-kor túl voltunk a - nagy bánatomra bolti - tortán, az ajándékokon, a gyerekpezsgőn, fél 9-re az első vérre menő konfliktust is sikerült túlélni, végre díszbe vágtuk a nappalit, és minden tele lett lufival. Mondjuk az már éjjel is tele volt apának hála. Meghallgattuk sokszor az Alma együttes vonatkozó művét is. Annyi édességet ehettek, amennyit akartak - nem tudnak sokat :) -, szilvásgombóc volt az ebéd, és bármit kértek, igyektünk nem azt mondani, hogy "mindjárt, csak...".
Misi hétfőn még öntudatosan ordítozott velünk, hogy neki nem márciusban, hanem tavasszal van a születésnapja. Az öntudat és a hangerő megmaradt az ünnepekre is, csak a szöveg változott arra, hogy ő is szülinapos most, nem tavasszal, és nem márciusban. És különben is, EPER! A nagytesók elnézően simogatják meg időnként a fejét, tisztára, mintha az APG könyvekben lennének, hogy jólvan Misike, téged is ünneplünk.
A nagy közös szülinapozás egyébként összehozta a nagyokat is, nagyon régóta nem volt olyan, hogy Réka olyant mondjon, hogy az ő kedvence az öccsei közül a Nándi, bár egyenlőre azzal indolkolja, hogy Misinek olyan ronda herpesze van, hogy ezért nem szereti most annyira...

Réka "kiskedvenceket" kapott, ez a The Littlest Pet Shop, boldog velük. Nándinak pedig a tavaly megalapozott legokészletet bővítettük egy jó kilónyi alkatrésszel, amit a Kockajátékban szereztünk be. (Még mindig szuper hely, a honlapon sajnos nincs fent minden, főleg a hangulat, ami magával ragadja az embert...) Apa összeválogatott - segítséggel :) - mindenféle alkatrészekből, kockákból, elemekből, kiegészítőkből több mint egy kilónyit, amiből járműveket lehet összerakni, és hát, jó ajándék lett. Reggel jót legóztak is apával, készült sok különlegesség, kerekes motorcsónak, szörnyautó, kétfedeles repülő, űrhajó, helikopter, számtalan funkciójú autó, aztán minden fel is robbant. Nándit egyébként frusztrálta, mikor kapott mondjuk egy rendőrautót, és ha szétesett, akkor jött oda sírva, hogy rakjuk össze neki. De az apja régi legóiból nagyon boldogan építgetett mindenfélét, csak hát, korlátok voltak, és sok elemet meg is rágott az idő vasfoga. Most aztán kedvére kreatívkodhat, nagyon bevált az ajándék. Sőt, Misi is szerel ezerrel.

Ma pedig abszolváltuk a gyerekzsúrokat is. Nagy hezitálás ment, mert ugye én hétfőn még haldokoltam. Aztán végül olyan rohamos tempóban gyógyultam, és a gyerekek annyira várták már a bulit, hogy bár Gergő aggódott, vészforgatókönyvet készítettünk, és lepörgettük ma. Jó döntés volt. Nem sütöttem semmit, sem tortát, sem sütit, mindent vettünk készen. Egyet csináltam, kis mini pizzákat, vagyis tésztákat sütöttem ki előre, hiba volt, tönkretettem vele az ebédlőasztalunkat, és kibírtuk volna nélküle is.
A bevásárlást Heni barátnőm intézte, a takarítást Gergő. A gyerekszobát mondjuk ketten rendeztük át, mert hát ezt is mikor kell??? Réka kérte, hogy szüntessük meg a szobáját, mert fél így elkülönülve. Megszüntettük. Ismét nagy tér és szabadság van, bár nagyjából milimétereken múlt, hogy minden elfért.

Délelőtt jöttek az ovisok, összesen heten, meg a mi három csemeténk. Réka eléggé rátelepedett az eseményekre, be is rekedt rendesen délre. Nagyon aranyosak voltak, alig igényelték az irányított játékot, békésen elfoglalták magukat. Sütöttünk velük mini pizzát, mindenki megcsinálhatta a sajátját. Ez nagy ötlet volt (Orbistól), mert senki nem kifogásolta, hogy utálja a sajtot/kukoricát/sonkát/paradicsomot/hagymát/akármit, ráadásul a maradékokat is elvitték magukkal haza. Aztán örültek a tortának, tűz víz repülőztünk, bújócskáztunk, hideg-meleget játszottunk - nyalókát kellett megtalálni :) Hamar eltelt a két-két és fél óra, már jöttek is értük, mentek, el sem fáradtam. Azért lefeküdtem pihenni, Gergő meg nekilátott, eltakarította a romokat, aztán együtt előkészültünk a második fordulóra.

Amikor 5 perc alatt hirtelen hatan érkeztek, és hangosan örültek egymásnak - Réka ugye egy hete nem volt -, már látszott, hogy ez nem lesz olyan sima menet. De hihetetlen aranyosak voltak. Még rájuk nézni is jó volt: 10 sugárzóan jókedvű tündéri kislány, mindegyik szoknyában, mosolyogva, csicseregve ölelgették puszilgatták egymást.
Nem találták fel olyan könnyen magukat, mint az ovisok, tébláboltak ide-oda az első nagy lelkendezések után, úgyhogy fel is ajánlottam, hogy álljunk neki a pizzának. Osztatlanul lelkesedés-mentesen fogadták az ötletet, nulla jelentkező volt a projektre, pedig azt gondoltam, az iskolás lányok boldogan szerkesztik majd a pizzákat. Úgyhogy akkor bevetettem a "hogyan szervezzünk szülinapi partit gyermekünknek?" blogról szedett ötletet. A plüssjáték keresést. Két csapatot kellett csinálni, az egyik csapatkapitány a Réka volt. És mindenki az ő csapatában akart lenni, még a másik csapatkapitány is. Azért ez jól esett, hogy így szeretik Rékát, de baromi rossz lehet, ha valaki mögé nem akarnak beállni. Úgyhogy gyorsan kitaláltam egy játékot a csapatcsináláshoz, amitől senkinek nem lett rossz érzése, annyira lekötötte őket a választás folyamata, hogy nem foglalkoztak vele, hogy ki hol van. Kettesével állítottam a két csapatkapitány elé a lányokat, a kapitányok felváltva választottak, csukott szemmel pörgettem őket, amíg a két jelölt cserélgette a helyét. Majd megállt mindenki, és akit először megfogott a kapitány, az lett a csapattag, a másik ment a másikhoz. Volt vagy 60 darab plüss, amit szétszórtunk az emeleten, 10 perc alatt össze is szedték, aki nyert, az választhatott először az édességes pikszisből. Aztán tűz-víz-repülőzünk, jól lefáradtak, megitattam őket, addig Gergő elrejtette az édességes, névre szóló lufikat a többi között, és lehetett keresni, meg pukkasztani. Aztán a lufikat a ruhánkhoz dörzsölve feltapasztottuk a plafonra, onnan dobálták le puha labdákkal. Ez nagyon tetszett nekik, 3-szor is játszották a délután folyamán, újra és újra eszükbe jutott, csak mi fulladtunk ki folyton, több 100szor lehajolgatni a lufikért, aztán fel... Aztán kincset kerestünk két csapatban, a szokásos nyomozósat, mikor egyik cetli a másik rejtekhelyére utal, és az utolsó a kincs lelőhelyét mutatja. Aztán torta - nagyon cukin énekelték a Boldog szülinapot, felemelő volt, hogy nem kellett benne rekedten részt vennem -, és végül a többi játék, amivel készültem, már nem került sorra, mert bújócskázni kezdtek, és annyira jól, hogy mire elunták, megint lufiztak, és már jöttek a szülők.
Nándi ugyanolyan rosszul viselte azt, hogy nem őt ünneplik délután, mint Réka a délelőttött. Csak máshogy reagálta le. Réka ugye megpróbálta átvenni az uralmat az ovisbuli felett, gyakran sikerrel, illetve leszólta a fiúkat, Nándi pedig hisztirohamokat kapott, és a szokásos önbüntető hadjáratát folytatta időnként. Egyik kislánynak eljött az öccse is, vele jól kijöttek, sokat segített neki ez.

És aztán hazament mindenki, lefektettük az állandó hármasunkat, (17 gyerek, és kb. ugyanennyi felnőtt fordult meg ma nálunk...) nem sokat kellett altatni. Csináltam magunknak minipizzát, ha már meghagyták a hozzávalókat, néztünk megasztárt felvételről, megettük a maradék csipszeket, és ennyi.
Egyvalami hiányzik. Réka második születésnapja óta mindig együtt ünnepeltünk azokkal, akikkel együtt szültük őket, ha nem is mindenkivel. Idén először senki nem volt itt, és nincs is tervben ilyen közös buli. Ez kicsit rossz érzés.

Mindenesetre jó, hogy túl vagyunk rajta. Fáradt vagyok, de talán nem leszek betegebb, jól bírtam. Holnap kipihenem :) És Misinek már tervezem, hogy milyen szuper tortát fogok majd sütni márciusban. Eper alakút és ízűt és kinézetűt. Ha nagyon akarja, még zsúrja is lesz :)