Szipákoló

Most éppen nátha van soron. És Nánditól a falnak megyek. Nem hajlandó fújni az orrát, mert undorodik tőle. Képes 10 percen keresztül nyavalyogni meg hisztizni úgy, hogy zsebkendővel fogom az orrát, és könyörgök neki, hogy csak fújja meg. Tovább még egyszer sem bírtam, mindennek van határa.
Ez ráadásul az a fajta takony, ami jó vizes, folyós, így még orrszívóval sem tudom megszüntetni a szipákolást. Ami az idegeimre megy. Borzasztó rossz hallgatni.  Főleg, ha elképzelem... ÁÁÁÁ! Már vázoltam neki, hogy kiszívom az orrát, és utána pedig megkapja az orrszívót, és a tartalmát kiszopogathatja, ha szeretné, merthogy nagyjából ugyanarról van szó. De nem hatotta meg.
Még az is jobb lenne, ha csak simán hagyná, hogy folyjon, hiszen akkor megtörlöm ha folyik, és kész. De nem, muszáj szipogni.

De azért szeret engem a fiam. Merthogy mondtam neki sokszor, hogy ez engem nagyon zavar, mert gusztustalan, és egyáltalán. Ezzel azt értem el, hogy kiment a szobából. Mondtam neki, hogy attól, hogy kimegy, még pontosan tudom, hogy szipogni megy ki. Úgyhogy most kifogásokat is kitalál. Pl. "Ki kell mennem megnézni valamit a fürdőbe!" kimegy, hatalmas orrszívogatás, jön vissza játszani, mintha mi sem történt volna.
És én is szeretem őt, és értékelem, hogy odafigyel rám, úgyhogy ezt most már nem teszem szóvá. De azt hiszem, mindketten várjuk a takonyszezon végét...