Bejegyzések
Úgy nyolc hónapos terhesen egyik éjjel - amikor egyébként mindig vitustáncot szokott járni -, egyszerűen nem mozgott. Hiába ráztam a hasam, ugráltam, fürödtem meg, semmi. Bepánikoltam. Nagyon. Féltettem a gyerekemet: az életét, az egészségét, tudni akartam, hogy minden rendben van. Berongyoltunk a kórházba, szívhang hallgatásra, ahogy a hangszóró elkezdte a dübbögést, pár másodperces késéssel el is kezdett rugdosni. Hihetetlen volt a megkönnyebbülés. Azt hiszem, akkor lettem anya.
Amikor megszületett, az első gondolatom az volt, hogy mennyire mérgesen sír. Aztán az arcomhoz tették, és kék volt és jéghideg, és nagyon sajnáltam szegényt. És nem akartam hazamenni a kórházból, hogy aztán vissza kelljen jönni, és órákat kelljen várni vele a huzatos folyosón valami vizsgálatra. Inkább bent maradtunk még egy hétvégét, hogy hétfőn akkor simán megcsinálják, elviszik, visszahozzák.
Emlékszem az első katasztrofális fürdetésre, amit végigordított, és a sikerélményre, hogy igazi vizicsibét varázsoltunk belőle két hét alatt. És arra is, hogy mennyire hülyének éreztem magam a gügyögéstől, főleg, ha videózott közben Gergő. Emlékszem, ahogy figyeltük minden rezdülését, hogy megismerjük őt, hogy megéljünk minden egyes pillanatot. Hogy hogy örültünk minden elsőnek, minden újnak, akár köldökcsonkról, levegőzésről vagy kinőtt ruháról volt szó.
Arra, mikor rájöttem, kb. két hónapos korában, hogy oké, hogy minden gyerek sír, de az enyém annyit sír, mint három másik együttvéve. A rengeteg harcra magammal és a környezetemmel, akik úgy beszéltek, mintha, mind jobban tudnák, de éreztem, hogy mégis nekem van igazam, mert én ismerem, én vagyok az anyja.
Hogy két hónaposan megtartotta a súlyát a lábán, és mindig csak kifeszítette magát és állni akart, de nem lehetett neki, és büszke voltam rá, és aggódtam érte egyszerre. Emlékszem a kendőzésekre és sétákra, ahogy az életünk részévé lett, és egy percre sem voltam nélküle, és nem is vágytam igazán rá, mert attól voltam boldog, hogy neki jó. Emlékszem a végeláthatatlan nappali altatós ringatásokra, és az esti, tejbajszos, elégedetten kidőlt kislányra. A jó érzésre, ahogy békésen szuszogott rajtam, hogy nem volt kedvem letenni. A felszabadultságra, mikor kiderült, hogy mi a baj, és van orvosság. Az örömre, mikor megállapíthattam, hogy a lányunk ugyanolyan boldog és kiegyensúlyozott gyerek, mint a többi, és nem a hét híre, hogy mosolygott egyet. A büszkeségre, hogy milyen sok dologban kiemelkedően ügyes. Annyi büszke, boldog pillanatom van eltéve!
Nagyon nehéz volt az első évünk. Az a sok küzdelem és tanulás, ahogy együtt jöttünk rá, milyen anyának és Rékának lenni nálunk, nagyon összekovácsolt minket. Lehet, hogy néha szemtelen, és gonoszkodik a tesóival, és időnként nehezebb úgy szeretni, ahogy ő azt elvárja, néha talán szigorúbb is vagyok vele, mert jobban kell vigyázni a gyeplővel, de a sok közös küszködés emléke arról, amit együtt végigcsináltunk... Nem tudom kifejezni magam, de úgy éltem meg, hogy sokat dolgoztunk azon, hogy jó legyen neki, és ez talán még erősebben összeköt minket.
Réka totyogónak nagyon okos volt. És ügyes. És gyönyörű. És nem evett soha semmit, inkább beszélt. És aludni sem aludt, ahelyett is beszélt. Hihetetlen cserfes és bűbájos kislánnyá változott 2 éves korára, bárkit az ujja köré csavart, és azonnal igazi pótanyukává is lett. Gondoskodott és rendezgetett, műsort adott és színészkedett. És élvezte mindig, ha körülötte forgott a világ. Sosem volt körülötte csend, nyugalom, ha mégis, biztos lehettem benne, hogy rájuk kell nézni.
Sok dolog változott nála is az utóbbi 4-5 évben. Vagy talán nem is mondhatom, hogy változott, talán csak érnek a dolgok. Viszont gyönyörűen eszik, rengeteget és bármit. És önálló lett, megszeretett békésen, egyedül is játszani, sőt, igénye lett rá, neki, akit 1 percre sem lehetett magára hagyni soha. Cserfes is és bűbájos is, tetőtől talpig nőből van, és rengeteget beszél. Szinte mindent elmesél, és én szeretem hallgatni. Magyaráz, elmesél, felháborodik... Hihetetlen igazságérzete van, és nem csak a maga javára. Nem füllent, és bár nem szereti beismerni, ha hibázott vagy tévedett - ki szereti -, ha zokogva is, de visszautasítja a neki kedvező igazságtalanságot, még akkor is, ha előtte ő maga követelte, mikor még jogosnak tartotta. Mérhetetlenül szabálytisztelő, ha valamit harmadik személy fektet le, az úgy van, az áthághatatlan, minket is ellenőriz. Itthon azért próbálkozik :) Szereti, ha forog körülötte a világ, ha nem forog, hát forgatja, színészkedik, előad, rendez. De már nehezebben tekeri az ujja köré a mindenkit, és ez néha kemény. Lenne ő pótanyuka is, csak vevő nincs már rá, ez sem egyszerű.
Nagyon igyekszik, hogy 'jó' legyen, hogy megfeleljen az elvárásoknak, jöjjenek azok akárhonnan. Az utóbbi időben már a mieinkre is marad néha ideje. Bár, ha valaki máséval ellenkezik... És ha a Marci azt mondta, hogy a kertjükben skorpiópókot látott, akkor csak az internet bizonyíthatja be, hogy skorpiópók van ugyan, de csak Afrikában, én hiába mondanék ilyesmit. Pedig nem szoktam átverni.
És bár ő a világ közepe, egyre nyitottabb a periféria, a mások felé, egyre jobban érti, hogy oka van annak, hogy valami illik vagy nem, hogy van, ami másnak rossz, miközben neki jó, és akkor fontos az is, hogy a másiknak ne legyen rossz, és már magától is kitalálja, hogy valamit hogy lehet helyesen csinálni.
Nem egyszerű lapot húzott velünk, nem engedjük annyira szabadjára, mint szeretné, és hát mindent rajta próbálunk ki, lévén ő a legidősebb. De nagyon szeretjük a mi sok fejtörést okozó, még több gyönyörű pillanatot szerző, nagy büszkeségeket hozó próbalányunkat. Egyszerűen nem tudok róla olyan szeretettel írni, ami van bennem iránta.
10 megjegyzés:
Őt is Isten éltesse! (Ti is halmozzátok a gyerekszülinapokat? :D)
Isten éltesse Rékátokat!
Boldog születésnapot Rékának (-és Nándinak is!!!)! Olyan szépet írtál, de olyan szépet írtál, hogy csak na...!!! és pontosan érzékelhető belőle, amit a gyermeked iránt érzel! Neked is boldog szülinapot ANYA, hiszen anyává születtél általa! Puszi: Erika
Próbalány :) Azt hiszem, kiálltátok a próbát, így együtt. Isten éltesse sokáig Rékát, Neked pedig szép emlékeket!
(Jobban vagy már?)
Hogy ez milyen szépre sikeredett már megint, kikocs!!! Boldog születésnapot Rékának, és a családnak!
Puszi,
Szilvi
Boldog születésnapot kívánok mindkét gyerkőcnek!
Annyira szépeket írtál...:)
Nagyon sok Boldog Születésnapot Réka!!!!:)
Köszönöm nagyon a nevében is! :)
Isten éltesse Rékát is. :) (és de, tudtál róla úgy írni)
De, hidd el, a mondataidból teljesen kivehető az a végtelen szeretet :)
Isten éltesse a nagylányt és persze Nándit is!!!
Megjegyzés küldése