Még egy családi farsang...

Tegnap volt az idénre tervezett utolsó farsang, a közösséggel. Az ovis helyett ugye otthon buliztunk a betegségek miatt, a nagycsaládost leszavaztuk, nem szerveztünk, Rékának az iskolai csak a gyerekeknek szólt, így "rendes", családi mulatságnak ez az egy jutott.

Halmozottan hátrányos helyzetű voltam, mert az egyesületben délelőtt csináltuk a beléptetést, így háromnegyed 1-kor értem haza félhalott állapotban, és álltam neki a fánknak. Mert hát farsangra fánkot viszek, ha már olyan jót tudok csinálni, és még fánksütő-verseny is van. Persze elrontottam. És persze megcsúsztunk az idővel.  Fél 4-re kellett menni, mert a hittancsoportok mind készültek valamivel, és Rékáék csoportja még akart egyet próbálni. Nándi háromnegyed háromkor (fél órával  a start előtt) találta ki, hogy a rendelkezésre álló katona, sárkány és szellem jelmezek egyikét sem akarja felvenni, hanem a habtenisz és a napszemüveg kombinációjával akar bárminek beöltözni. Mondjuk teniszesnek. Nem bonyolítottuk túl, kapott egy rövidnadrágot és egy galléros fehér pólót. Mindez alá egy cicás kék harisnyanadrágot és egy hosszúujjú pólót, merthogy várhatóan nem volt meleg a rendezvényen. És persze a bakancsot.
Mondanom sem kell, indulásra a jelmezötletet kiváltó napszemüveg eltűnt, hála Istennek Nándi ezt csak annyival kommentálta, hogy hát akkor sajnos UV sugárzásban nem mehet ki teniszezni, de átlátta azért, hogy jelenleg ez nem okoz problémát, így végül fél4-kor elindultunk. Azért csak fél négykor, mert az utolsó fánkokat akkor vettem ki az olajból. Akkor már minden gyerek a járó motorú autóban ült, bekötve, kint a ház előtt. Mondjuk még így sem mi voltunk az utolsók. Az viszont csak odaérve a parkolóban derült ki, hogy Misin oké, hogy rajta a gyönyörű rókajelmeze, a sapka és a sál is, viszont kabátot egyáltalán nem hoztunk neki. Nándin rajta volt az overall, de sapka-sál nem. Futottunk.

Rékáék csoportja volt egyébként szerintem az egyik legötletesebb azok közül, akik valóban beöltöztek, és nem csak egy feladványt adtak fel. Merthogy ki kellett találni, hogy minek öltöztek. Szóval az elsősök cirkusznak öltöztek, csináltak egy nagyon pörgős 2 perces kis előadást, mindenki bemutatkozott. Volt állatidomár, aki tartotta a karikát, az oroszlánoknak és párducoknak öltözött gyerekek átmásztak rajta. Volt bohóc, aki cigánykerekezett, artista, aki spárgát csinált, Réka és egy másik kislány kötéltáncosként végigegyensúlyoztak egy ugrálókötélen, középen összeértek, meghajoltak, volt erőművész, aki felemelte a súlyzót, zsonglőr, aki három labdát dobált - ő felnőtt volt persze :), szóval volt lehetősége a gyerekeknek érdekes jelmezt húzni, mégis sikerült valami közöset összehozni. Nagyon jók voltak a többi csoportok is, igazán élvezetes műsor volt a jelmezesek "felvonulása".
Aztán táncház volt, a gyerekeknek pedig mindenféle mókák mindenfelé. Misivel táncoltunk, borzasztóan élvezte. Amikor lehetett, ő táncolt, csak azért hagytuk abba néha, hogy igyon is. Megtanultunk mindenféle néptánc lépéseket csinálni, polkázni, skót táncolni - azt nem annyira, mert túl sokat kellet párt cserélni, és azt rosszul viselte -, még countryt is táncoltunk. Misi folyamatosan vigyorgott, és időnként hangosan kacagott meg visongott örömében. Az este fénypontja az volt neki, amikor egy nála kicsit nagyobb kislányra talált, akivel párban tudtak forgolódni, hát, nagyon meg volt illetődve, fülig ért a szája, borzasztóan sajnáltam, hogy nincs nálam fényképező...
Nándi meg Réka nagyjából folyamatosan rohangáltak ide meg oda, de emlékszem az én elsős farsangomra, nekünk is az volt a program annak idején :) Kipróbáltak sokmindent, játszottak a gyerekekkel, és ettek-ittak, mi meg beszélgettünk, meg próbáltuk követni őket. Nem igazán azzal volt a baj, hogy attól féltünk, elvesznek, mostanra már otthon vannak a templomházban és ismerik a szabályokat, inkább amiatt aggódtam, hogy ha nekik van ránk szükségük, nem találnak meg minket a sok ember között.
Volt érdekes élményem is. Sikerült valakivel két szót váltani a büfénél, aki hasonlóan nehezen beszélhetett ismeretlennel, mint én, és két mondat után csak néztük egymást mosolyogva, és egyszerűen nem találtam egy mondatot sem, hogy hogyan folytassam, mit kérdezzek, miről beszéljek. Végül pár perc után feladta, és elment. Most már röhögök magamon, de akkor elég kényelmetlen volt...
A fánk, amit vittünk, a mennyiség ellenére jó gyorsan elfogyott, és holtversenyben a második helyezést értük el vele. :) 8-kor haza akartunk jönni, de akkor újrakezdődött a zene, úgyhogy dönthettünk: maradunk, vagy elrontjuk a gyerekek hangulatát, és ordítóhangversenyben töltjük a hazafelé vezető utat. Lehet találgatni, melyiket választottuk...Mondjuk a gyerekek is meglehetősen elfáradtak, nem csak mi, úgyhogy 9-re végül sikerült hazaérnünk. Nem sokat kellett altatni senkit.

Szóval zártuk a báli szezont, örülök, hogy ott voltunk, az egyik legjobb farsang volt, amin részt vettem, beleértve a gyerekkori emlékeimet is.