Az eddig mindösszesen két nap ovi hozadéka a következő:
Pénteken délben hazafelé Réka tudatta egész Újpesttel, hogy bizony ő szeretne kapni egy kétkerekű rollert. A részletekbe és a megoldásba nem megyek bele, mert nem lényeges a hozadék szempontjából. Ami lényeges, az az, hogy Réka már vagy 5 perce ordított a nyílt utcán, és én még mindig nem vettem fel a fonalat. Mármint azt, amit ilyenkor ketten szoktunk tépni kétoldalról. Hanem hagytam, meg mondogattam ezt-azt, nagyjából tankönyv szerint, és egyszer csak szinte felkaptam a fejem, hogy mi van!!? Miért nem fenyegetőzök és helyezek kilátásba valami büntetést arra az esetre, ha nem hagyja abba de sürgősen? Miért nem emeltem még mindig fel a hangom, és parancsoltam rá, hogy most már fejezze be, és viselkedjen normálisan?
A másik, amire felfigyeltem, hogy milyen jó sétálni Misivel kettesben. Eddig a séta valamiféle életmentő túra volt számomra, én voltam a túravezető a fő feladattal, hogy tartsam egy kupacban őket, mert különben mindig más gyerek kerül veszélybe, talál ki valami hülyeséget, amitől Misit sürgetni, szaladtatni vagy cipelni kell. És most meg lehet állni minden fűszálnál, mert nem sietünk. Hurrá!!!
Remélem nem kiabáltam el...
Hozadék
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése