Misiről

Szó érte a ház elejét, hogy csak a nagyokról írok mostanában, és jogos. Főleg azért nem írok a legkisebbről, mert kiborító tud lenni, és persze azért, mert nagyon az foglalkoztat most, hogy a két nagy hogy boldogul. Pedig ugye mi is boldogulunk itthon kettesben.

Talán ha leírom, hogy milyen kiborító, utána jönnek a jók is: szóval erőszakos. Rettenetesen erőszakos. Hangosan erőszakos. Beszélni még mindig nem hajlandó, bár néha mintha lenne ez-az, és az akaratát kiabálással fejezi ki. Nem kér, hanem rögtön kiabál. Van olyan, hogy éjjel is, mikor felébred, semmi nyüszi, hogy gyere anya, hanem artikulátlanul ordít tiszta hangerővel, hogy aaaaannnnyaaaa! És mikor megyek, visszafektetem, és azonnal alszik, mintha mi sem történt volna. Ha valamit nem kap meg, azonnal őrjöngés, és csakazértis. Pl. hűtőnyitogatás, vagy gatyarángatás, a pótléknak felajánlott dolgok szanaszét dobálása, aztán keserves sírás, hogy jól elbizonytalanodjak, hogy tényleg éhes-e 2 banán és egy tányér főzelék után. Olyan, mintha szeretne fábaszorultféreg lenni.
Persze mindeközben nem lehet rá haragudni, mert borzasztó aranyos. Vallom, hogy a gyerekek 1 és 2 éves koruk között a legaranyosabbak, és ez áll Misire is. Nagyon kedves dolgai is vannak, bár most éppen nem jut eszembe egy konkrétum sem, egyszerűen ahogy él meg létezik, meg foglalkozik a világgal, az nagyon-nagyon aranyos.

Alapvetően élvezem a vele töltött délelőttöket, de olyan fél10-10 felé már teljesen elveszíti minden türelmét, és el kell menni itthonról, akkor már mindenen vérig sértődik, bár lehet, csak a tesói hiányoztak neki eddig. Sétálni viszont nagyon szeret. Babakocsiban, gyalogosan és motorral is. És határozottan kellemes vele sétálgatni is, ha autót lát, már sprintel is a fűre, csak a kezemet megfogni, azt nem szereti ő sem. Csak ha bizonytalan. Motorral eszméletlen, amit művel, hihetetlen sebességgel hajtja magát, én teljesen ledöbbentem, hogy tartja a tempót Nándival meg Bálinttal. Legurul a meredek lejtőkön, felmegy az emelkedőkön, árkokba ki-be, semmilyen hepe vagy hupa nem tartja vissza. Gyalogosan is nagyon ügyes, kezdi elhagyni a baba-futást, még kicsit dobálja a lábait, de már egyre kisfiúsabban intézi a szaladást. Szerintem nagyon hamar.
Itthon még vonatozni szoktunk, meg szereti nézni, ha főzök, mosogatóhoz szoktam odaállítani még, hogy mosogasson, egészen addig, amíg el nem kezd inni a szivacsból...

Imádja a mutogatós mondókákat. Nincs túl nagy repertoárom, összesen 6-7, és azokat kell ismételgetni egymás után. Figyeli a számat, érdekes, hogy nem a mutogatást. Amihez viszont nincs mutogatás, nem köti le, emeli a kezét, hogy olyant. Van, amit már próbál utánam csinálni, meg röhög előre, hogy most jön a csikizős rész. Énekeket nem szereti, ha este éneket kérnek Rékáék, méltatlankodva kiabál, hogy ezt fejezzük be de gyorsan.

A legkedvesebb elfoglaltsága az utánozás. Mindent, mindent utánoznia kell. (kivéve a beszédet) Nándi a mester, amit ő csinál, azt muszáj Misinek is kipróbálni, legyen az a bútorokra való felmászás vagy egy fintor. Nagyon sokat tanul így, mivel Nándiról beszélünk, elsősorban nagymozgásban. Tegnap pl. az volt, hogy Nándi próbált cigánykereket meg kézen átfordulást csinálni - majdnem sikerül neki néha, úgy értem, lehet látni, hogy azt próbálja csinálni :)  - és Misi persze beszállt, de csak azt látta, hogy Nándi nekifut, és esik egyet, úgyhogy a szó szoros értelmében nekifutott, és vetődött hatalmasakat, mint egy kapus.
Talán az, hogy üt, ha valami  nem tetszik, az is Nánditól jön. Most már nem fél tőle sem, kap egyet, sír egyet, utánamegy, ő is ad. Aztán kap egy mégnagyobbat, az már elveszi a kedvét, de egyre gyakrabban találja megoldásnak, hogy ő is ad. Szép kilátások, lesz itt még komoly közelharc...

Ja, és fütyül!!! Nem az a klasszik szép fütyülés, de fújja kifelé a levegőt az összecsücsörített száján, és jön ki hang.

Nem beszél ugye, de viszonylag jól elkommunikálunk, ha van türelmem hozzá. Néha nincs. Meg neki sincs hozzám. Nem akarja elmondani sokszor, hogy mit szeretne. De tulajdonképpen én sem. Nem akar kompromisszumot, meg magyarázkodást, de lehet, hogy én várok el túl sokat, mintha a többiek rugalmasabbak lettek volna. Lehet, hogy később?

Egyébként jó fej, jól tűri a napi két oviba-rángatást is, békésen száll ki-be a kocsiba, az oviban mindig megcsodálja a mosdót, és lesi a gyerekeket, hogy hogy is van ez. Remélem szokja, és nem lesz neki ijesztően újdonság, mikor megyünk majd a Pinokkióba. Általában elalszik délben szegény - igaziból már egy kilométer után aludni szokott, és fel kell ébresztenem, amikor kiveszem a kocsiból. Nem merem otthagyni. Szerdán viszont annyira álmos lehetett, hogy nem ébredt fel sem akkor, mikor kivettem, sem amíg Rékáék - hangosan - felöltöztek, sem amikor visszatettem, és az egész hangos hazafelé úton sem, és még nyomott másfél órát itthon is. Hiába, tartalmasak a délelőttjeink :)

Most hirtelen ennyi fért bele az estébe, hogy legyen Misiről is. Kicsit szétszórt, de legalább tényleg leírtam. :)