Nőnek...

Egyébként meg nagyon megnőttek a gyerekek.

Rékának iskolát keresünk. Még nem biztos, hogy megy jövőre, de az óvónéni úgy látja, hogy abszolút érett rá, én ugye félek a rajz miatt, hogy elég ügyes lesz-e a keze az íráshoz, de rá is szálltak az ügyre az oviban, és Réka azóta szívesebben is rajzol. Mindegy, ez mellékszál. Újabb ovidicsőítő mellékszál. Van néhány ilyen. Bár a pénteki két és fél órás szülői...
A lényeg, hogy iskolát keresünk, hogy jó helye és jó tanító nénijei legyenek. És ezt úgy, hogy még meg is tudjuk oldani az iskolába járást. Mert rövidesen iskolába fog járni.

Szóval nagyon nőnek. És mikor így tudatosul bennem, hogy nagyon nőnek, akkor az is, hogy nemsokára nem lesznek kicsik. Merthogy most olyan, mintha minden mindig így maradna. És nem fog. Akármennyire hihetetlen, nem fog. Elképzelhetetlen, hogy Nándi lesz 16 éves kamaszfiú. Pláne Misi... Misi iskolás sem lesz soha. Sőt, beszélni sem tanul meg semmikor. Bár ma azt mondta többször tessék helyett, hogy te-kmm. Réka meg...

Döbbenten vettem észre a minap, hogy Rékának elmúlt a kis kerek babakeze. Hosszú, vékony, felnőtt ujjai vannak, igazi felnőtt tenyere, csak kicsiben. Nincsenek a kis puha párnácskák, harapdálni való ujjbegyecskék. Nagylány keze van. Azért még mindig jó fogni. Kár, hogy azt már most sem szereti...