Misi a jó fej.

Csak hogy legyen megint kicsi Misiről is.

Szóval, Misi mostanában egész jó fej bír lenni. Talán csiszolódunk is egymáshoz, mondjuk én inkább annak tudom be, hogy mostanában többet alszik napközben.

Reggel ugye korán kel, és annyira hisztigombóc néha, hogy le kell fektetnem. Tegnapelőtt például 9kor lefektettem, és negyed1-kor ébresztenem kellett, hogy menjünk a nagyokért. Ma hazafelé aludt el a boltból, és egy óra után felébresztettem, mert különben Rékáékat nem tudtam volna délben altatni, márpedig ma reggel már alig tudtam őket kirobbantani az ágyból - mondjuk magamat is. Szóval délután nyomott még két órát. És attól eltekintve, hogy mindenkit lökdösött, egész jó fej volt.

Összeszedte a diót a kertben, és bedobálta a vödörbe. Mikor elfogyott a kerítésen belül, hozta a lombseprűt, hogy még kotorásszak, hátha lesz, ki kellett menni, és ott is összeszedni a leveleket meg a diókat :)
Továbbra sem beszél, de be sikerült idomítani, hogy ha éhes ne ordítson, hanem hozzon egy poharat, és abból tudom, hogy szomjas. Tányért, ha éhes. Ha mondom neki, hogy előbb kezet mosunk, akkor szalad kezet mosni, néha már mondani sem kell. És nem ordít, hogy mostmostmostmostmost. A hűtő kérdést még nem oldottuk meg. Ugyanis nyitogatja a hűtőt. És ordít. De nem tudni miért, ha felemelem, hogy mutassa meg, mit akar, kiderül, hogy valamit máshogy gondolt.
Lassan úgy tűnik, hogy felfogja néha, hogy megértjük, mit akar, csak nem mindig lehet azt csinálni. Néha talán el is fogadja.

És persze szuperügyes. Van némi betegség itthon, nem vészes, igazán nem, de pl. kiderült, hogy a hosszadalmas ellenállás után újra tudja fújni az orrát, és ráadásul nagyon hatékonyan. És boldog a dicsérettől. Végre lehet motiválni. Eddig elégedett volt azzal is, ha megdicsérte magát, én le voltam tojva. Érti a fenyegetőzést is, hogy valaminek valami a következménye. Pl. a hajnalban most már gyakran előfordul, hogy jön fél6kor ugye, de felkelnem csak fél7-kor kell, mert elhentereg mellettem csendben egy darabig, néha áthoz valami játékot, és játszogat. Mert megfenyegettem, hogy visszaviszem a járókába, ha ordít.
Már nagyon régen egyébként állva lépcsőzik, fel és le is, múltkor viccelt is vele valaki, mikor felkiabáltam, hogy jöjjenek enni, hogy már Misi után is így kell szólni. És tényleg.

Úgy általában nagyon lelkes kis emberke. Mindig mutat mindent, kiabál, hogy figyeljünk, hogy nézzük, ha mi mutatunk neki valamit, 12 kiló tömény figyelem, és 80 centi feszült várakozás az egész gyerek. Elképesztően lelkes.

A kommunikációja nagyon nehézkes. Azt gondolom, hogy ő már megért mindent. Elég összetett dolgokat is. Szívesen csinál meg feladatokat, teljesíti, amit kérünk tőle. Határozottan élvezi. Viszont beszéd nincs. Semmi. Aja - ezek vagyunk mi Gergővel, illetve nem. És sok sok kmmkmm. Gyakran olyan, mintha mondana valamit, ahogy a minap a tesséket úgy, hogy tekkmm, többször is, de már másnap nem. Talán még a kákká a madár. De mindegy, nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy hogyan próbál velünk közölni dolgokat.
Rítusok felidézésével. Szóval rendszerfüggő a gyerek. Ha cicizni akar, odavezet a kanapéhoz vagy a fotelhoz, esetleg lefekszik az ágyunkra, és megpaskolja az ülőkét/ágyat. És néz rám, és közli, hogy km km. Ha Boowát akar nézni, odarángatja a széket a számítógéphez, és kiabálja, hogy kmm kááááá. Ha cumizni akar, a zsebemben turkál, vagy ágaskodik a konyhapult felé. Akkor is, ha nincs ott semmi. Ha édességet akar, a szekrénynél nyújtózkodik. Ha sétálni akar, cipőt húz. Kapaszkodik a rendszerbe, a visszatérőbe, és idézi fel. Közben néz, és közli, hogy kmm kmm. Esetleg ordít. Ja, a cuminál memmemmet mond most már pár napja mindig.
Tényleg, tegnap reggel nem bírtam felkelni, nagyon álmos voltam, jött, és a fejemre rakott egy nadrágját, hogy már itt az ideje az öltözésnek :) Csak az a baj, hogy én meg nem vagyok egy rendszeres valaki, és attól, hogy háromszor véletlen ugyanúgy történt valami, attól ez bennem nem biztos, hogy tudatos. És ezért is értem meg őt nehezen. Ja, tényleg, arról sem tudom lebeszélni, hogy a poharat, amiből ivott, ne tegye vissza a szekrénybe. Néha még félig telve...

Na, mindegy. Csiszolódunk. És remélem egyszer majd fog beszélni is.
(jelenleg nem vigasztal, hogy valószínűleg majd mondatokban azonnal)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

3 megjegyzés:

Orbis írta...

Most is beszél, csak busmanul... nem tehet róla, hogy a szülei nem tudnak ezen az egzotikus nyelven :)
És biztos jó lesz neki a sok kettesben töltött délelőtt.

Viki írta...

...vicces, hogy Te azt mondod Misire, hogy nem beszél. Én meg azt mondom Bori ugyanezen kifejező eszközeire hogy igenis beszél (mert konkrét "felnőtt" szavakat ő sem használ)
Szerintem legalábbis mindent el tud mondani, amit akar. Az más kérdés, hogy talán csak én vagyok az egyetlen, aki igazán érti ;-)
De Borinak meg nekem könnyebb dolgunk van: az én figyelmem egyelőre ugye csak rá irányul. Meglátjuk a másodikkal hogy boldogulunk majd.

kikocs írta...

Viki, ja, lehet, hogy az kéne, hogy egyedül legyen. Délelőttönként gyakrabban találom ki, hogy mikor a gyümölcsöstál felé nyújtózik, és sem az alma, sem a körte, sem a szőlő nem jó neki, hogy barackot akar. Esetleg banánt. Ami nincs, csak ott szokott lenni. Vagy a cumit, esetleg egy kisautót, amit véletlen előző nap oda tett valaki. De most szintén nincs ott. És ordít, hogy miért nem adok neki. Nagyon gyakran nem derül ki, mit akar. Ordít a hűtőnél, nyitogatja, kinyitom, felemelem, mit kér, és nézi, nézi, mutogat mindenfélére bizonytalanul, aztán elkezd motyogni, leteszem és elmegy. Jobb lenne, ha mondaná, hogy joghurtot kérek :D (ami nincs :) ) Mert ha éppen Nándi ordít a vécéről, hogy kéééészvagyok - ami még nem biztos, hogy törölhetem is, mert vicceske a gyerek -, és közben Réka folyamatosan nyaggat, hogy de hozzam elő a kiscicákat, mindeközben mondjuk főzök, nagy eséllyel kiabálok rá, hogy nem szabad a hűtőt nyitogatni, menjen onnan, illetve elvonszolom, amitől meg a földhöz veri magát. Szóval nem beszél :)

Megjegyzés küldése