APG-ben megfáradt szülőknek

Előre bocsájtanám, hogy szeretem Bartos Erika mesekönyveit. És örömmel mesélem a gyerekeimnek. Naponta. Többször. Négy és fél éve. Éppen ezért viszont igen jól esett röhögni az alábbi alkotáson:

http://ilka.hu/ilkablog/?p=23041

Annak ellenére, hogy nem gondolom, hogy ilyenek lennének a való életben.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

4 megjegyzés:

Lepkevár írta...

Ezen ma én is hangosan röhögtem, nagyon jó esett a sok-sok komoly Annaéspeti után. :D

Bár a XII. kerületi anyát nem értettem, nem vagyok jártas a fővárosban. Megvilágosítana valaki? :)

kikocs írta...

Lepkevár, szerintem arra célzott a szerző, hogy burokban élnek, és más elképzelésük van a hétköznapi emberről, mint a valóság. Mondjuk én csak egy családot ismerek onnan, és ők nem olyanok :)

ig írta...

sziasztok, örülök, hogy tetszett!
A XII. kerület alatt pedig egy típust értettem, a budai, pénzesebb, waldorfos, bioétrendhez ragaszkodó, értelmiségi vonalat, de próbáltam nem bántó lenni.

ilkag

kikocs írta...

akkor nem is trafáltam nagyon mellé :) csak mások voltak az ismérvek :)
Bár azért elég nagy az a 12. kerület így meghatározni... :D Mondjuk én bevállalnám a kritikát is, elég szívesen laknék ott... Legfeljebb nem létesítenék szemkontaktust a buszon. Ennyi belefér.

Megjegyzés küldése