Bejegyzések
Ha megbetegszem, és elmegyek egy orvoshoz, javasol egy gyógymódot. Mondjuk műteni kell, mert halálos baj lehet belőle. Hatásos a műtét, egészen biztosan meggyógyulok tőle, 100-ból 100-an rendbejöttek gond nélkül. De nem bírom a műtétet, rettegek tőle, és amúgy is olyan flegma volt ez a doki. Elmegyek egy másik orvoshoz, megerősíti, bár kedvesebb, de annyira tudományosan magyaráz, hogy szót nem értek belőle. Utánaolvasok a neten, találok infót egy harmadikról, akinek van gyógymódja műtét nélkül. Elmegyek hozzá is, felír egy csomó gyógyszert, amit nem bír a gyomrom, hányok tőle. Nem tudom beszedni őket, alkalmatlan rá a szervezetem. Elmegyek egy negyedikhez, aki azt mondja, hogy fussak naponta 5 km-t és rágcsáljak naponta kutyabengekérget. Na, ez talán menni fog, megpróbálom. És sikerül, meggyógyulok. Műtét, hányás, vegyszerek nélkül.
De ha nem használ egyik számomra elfogadható módszer, akkor is elmegyek, és alávetem magam a bunkó vagy a tudálékos dokinál a műtétnek, hogy éljek.
Hogy miért írtam most ezt le? Mert azt gondolom, a papok és az orvosok munkája ugyanolyan hibátlan odafigyelést követel, a különbség annyi, hogy az egyik a testet, a másik a lelket gyógyítja. És mind különböző módszerekkel. Attól, hogy nekem az nem tetszik, ahogy dolgozik, attól még van, akinek az a leghatásosabb. Van, aki a műtétben hisz, van, aki a gyógyszerekben, van, aki a kutyabengekéregben. Mindegyik hatásos. Csak nekem nem felel meg mindegyik. Ezért addig keresek, amíg találok egy nekem megfelelő orvost. És a lelkemnek pedig egy olyan templomot, ahol a pap úgy mondja el ugyanazt, amit a többi, hogy megértsem és el tudjam fogadni. De a léleknek igenis szüksége van a gyógyításra, mert a kis bajból nagy baj lesz. Ahogy a betegségnél is.
Tegnap máshova mentem templomba, mint általában szoktam. Mivel mindentől messze vagyunk, és úgyis autózni kell, többnyire váltogatom, hogy hova érek oda, és milyen fajta beszédre vagyok befogadó. És olyan ajándékot kaptam, amit megosztani nem tudok ugyan, mert kevés vagyok hozzá, de annyira örülök neki, és annyira nekem szólt, hogy muszáj volt ujjonganom egyet nagy nyilvánosan :)
3 megjegyzés:
Szép.
Nagyon kíváncsivá tettél, hogy mit hallhattál! :o) Erika
aarkus, örülök, hogy tetszett.
Erika, hát, igaziból nem tudom leírni. Gondolom mindenkinek mást mondtak ugyanazok a szavak, de most én közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem,amit egy éve mondanak nekem különböző módokon a nehézségek felajánlásáról, amit egyrészt nem értek igazán, másrészt gondjaim vannak, hogy hogy ajánljam fel, mikor nem nehézségként kellene megélnem. :)
Ezáltal nagy mennyiségű türelemhez jutottam. És gyereknevelésben más téren is kaptam nagy nagy segítséget. Remélem nem felejtem el, mikor használni kellene. Itt van nálam a nagy buktató... Hogy utólag jut eszembe.
Megjegyzés küldése