Helyzetjelentés

Végül nem mentünk el ügyeletre Misivel. Délután úgy tűnt, jó ötlet volt, jókedvű volt, mikor nem volt nagyon magas láza (értsd 39 alatt volt), akkor szaladgált, játszott, jókedvű volt. Viszonylag. Időnként elkámpicsorodott, és elkezdte nyafogni, hogy "appppuuuu, apppukkkammmm!" Ami egyrészt nagyon jólesett Gergőnek, és nekem is, már csak azért is, hogy nem én vagyok nyaggatva, másrészt meg szuperaranyosan mondja, és nálunk apa van meg anya, és érdekes, hogy aput  meg anyut mond :)
Este simán elaludt, csak pár óra múlva felébredt, megint magas lázzal, és fenn is volt egy jó bő órát, mire hatott neki. Éjszaka más fennforgások is voltak, Nándi felébredt egy Misi-sírásos-lázcsillapításos körre, és még jó, hogy mikor elaludt Misi, visszanéztem hozzá, mert belopta magához a paplan alá az iPadot, és azzal játszott éjjel  2-kor...  Ezek után még volt pár menet, akárhogyis, mikor fél 7-kor csörgött az óra, kifejezetten meglepett voltam, hogy nem lehet reggel, mert nem aludtam még szerintem...

Misi ma már alig lázas, csillapító nélkül sem megy 38 fölé nagyon, viszont annyira rosszkedvű és anyás, hogy nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára. Vagy egyátalán volt-e ilyen valaha. Pisilni nem tudok elmenni, csak úgy, hogy ömlik a szeméből a könny, úgy zokog. Pedig már próbáltam azt is, hogy közben az ölemben ül, de az sem jó. Aludni sem tud a láztól. Most is itt ül az ölemben, nézik a 101 kiskutyát.
Hogy mi baja, nem derült ki. Vagy egy aftás fertőzés, vagy tüszős mandulagyulladás. Holnap visszamegyünk, és megnézi újra a doktornéni, én kértem, a biztonság kedvéért akart antibiot írni, hogy ebből akármi lehet még, végül ebben kiegyeztünk. Ha kell, holnap sem lesz későn, ha meg nem kell, legalább megússzuk.
A dokinéninél iszonyú tömeg volt, azt hittem, 10től van, így háromnegyed 11-re mentünk oda, így a másodikak lettünk a 12-kor kezdődő rendelésen... Valamit sejthetett egyébként a doktornéni, mert fél12-kor már kezdett, mikor háromnegyedkor kijöttünk, már a 15-ös sorszámot is elvitték...
És jól el is pirultam, mert nagyon megdicsérte a bonbonokat, nem akarta elhinni, hogy én csináltam, jól esett nagyon :) Már az is nagy szó, hogy emlékezett rá. Vagy lehet, hogy csak nekem nagy szó, mert mindent elfelejtek?

Szóval ez van, Gergőt kértem, hogy jöjjön haza, ahogy tud, mert még megetetni sem tudom a nagyokat. Misit félkézzel tartani már nem piskóta, főleg, ha üvölt.