Várjuk a havat

Itt a tél. Végülis most van az ideje, ahogy a vers is mondja, "most ideje, most fagyjon, akár beleszakadjon". Hát, beleszakadni nem fog, maximum mi a fűtésszámlába, de azért jó idebent a jó meleg. A gyerekek nagyon várják a havat, nekem mondjuk jönnek a félelmeim is ezzel kapcsolatban, de majd ha itt lesz a folyó, átmegyünk rajta valahogy, és igyekszem én is élvezni azt a részét, amit lehet.

Nem tudom, lesz-e ilyen rész a látványon kívül. Ugyanis teljes létszámban leledzünk itthon. Misi kedd éjjel lázasodott be, szerdán is egész nap magas láza volt, de más semmi. Tegnap nagyon ronda herpeszek nőttek körben a száján, és nagyon rosszul aludt az éjjel, de nagyjából ennyi. Ma reggel Réka ébredt lázasan, neki a torka is fáj, és meglehetősen levert. Nándi még bírja, apjuk is. Én két napja köhögök, megint fáj a fejem, ami múlt hétvégén múlt el az előző betegségek után, és taknyosodok befelé... Tök jó. Holnap lesz az ovis farsang, amire tegnap csináltuk meg a jelmezeket, amik nagyon jól sikerültek. A János vitéz jegyében kellett volna beöltözni, a többi farsangon mindenki más akar lenni egyenlőre, de most kellett Iluska, meg szellem, meg sárkány, meg katona is. És griffmadár is. A szülők elvileg előadják a János vitéz kicsit lebutított változatát, mi is vállaltunk benne szerepet, Gergő lett volna a huszárkapitány, én meg a griffmadár, de úgy néz ki, ebből most nem lesz semmi. Mondjuk amúgy is aggódtam attól, hogy itt lesz a nagy hó, hogy jutunk majd oda meg haza... Kicsi esélyét látom, hogy elmenjen Gergő Nándival farsangolni... Ma csomagoltuk volna a tombola ajándékokat, arról is lemaradok, nem tudom itthagyni a gyerekeket. Viszont jövő héten lesz a gyerekek születésnapja, akkor legalább nem lesz beteg senki. Remélem :)

Apukám helyrehozta és tegnap elküldte nekünk azt a szánkót, amin még én szánkóztam gyerekkoromban. Az eredeti szakmája lakatos, és ő készítette, hogy hárman is rá tudjunk ülni. (A nővérem akkor már "nagy" volt, nem közösködött velünk, így vele nem számolt.) Remélem, tudjuk majd használni most, bár olyan hideget mondanak, hogy nem tudom könnyen elképzelni, hogy elbandukolunk valami lejtőhöz, így majd húzhatjuk a 60 kilónyi gyereket a 8 kilónyi szánkón körbe a fűzfa körül... :D

Tegnap kikötöztem néhány tányér napraforgót a faágak alá, hogy megtalálják majd a madárkák, ha ránkszakad a fehérség, közben észrevettem, hogy egy óriás virágcserépben valamik azt hitték, hogy tavasz van, és elkezdtek kibújni. Rájöttem, hogy valószínűleg ezért nem találtam azokat a hagymákat, amiket januárban szoktam elültetni, hogy a tél végére virágozzanak. Mert ki sem szedtem őket a földből, hanem csak kiraktam a cserepet. Persze, mert akkor volt a töröttláb, amikor ideje lett volna a kiszedésnek! Szóval felfeszegettem a földről a cserepet, nem volt egyszerű, becipeltem, és remélem, hamarosan virágoznak is majd a nárciszok, és bújnak a tulipánok :)

Mert várjuk, várjuk a havat, de azért még jobban a tavaszt!