Karácsony

Akkor itt folytatom életünk folyását. Előzmények a   http://kikocska.blog.hu oldalon.
Gyorsan megpróbálom újraírni a karácsonyunkat, aztán valahogy majd felfedezem meg berakom a linkjeimet, úgyis frissíteni kellett volna már, csak időm... az nincs...

Szóval.
Idén kivételesen 23-én tartottuk a szentestét családilag. Nem volt igazán jó ötlet abból a szempontból, hogy veszített az ünnep a varázsából, legalábbis nekünk, felnőtteknek. Gergő mindent a napján szeret. Nekem pedig rossz volt, hogy arra gondoltam, hogy a többi ember még mind ajándékot hajt, süt-főz, készülődik, míg szenteste tudom, hogy több millióan, százmillióan mind egymást ajándékozzák, ünnepelnek, karácsonyoznak. Gergő egyébként azt mondta, ha legközelebb eszembe jut, hogy máskor tartsuk a karácsonyt, akkor inkább két nappal későbbre tegyük, mint előbbre, mert úgy legalább lenne esélye annak, hogy a felét meg tudjuk csinálni a vágyainknak :)

Minimum karácsony lett. A betegségek, a kórház és ezek kipihenése miatt , ahogy közeledtünk az ünnephez, úgy mondtam le egyre több mindenről, fogytak az igényeim, és az terveim a vágyaim. 23-ra az maradt, hogy legyen mindenkinek ajándéka, ne járjunk térdig a koszban, és mindenki legyen nyugodt és békés. Ezt sikerült is teljesíteni.

Arra már nem emlékszem, hogy pontosan mit is csináltunk 23-án délelőtt, biztos, hogy csináltunk díszeket, folytattuk a gyerekekkel a papír-láncot, amit még Gergővel, az első közös karácsonyunkkor kezdtünk el 8 éve, és azóta minden karácsonykor kicsit ragasztunk hozzá, most már baromi hosszú :) Meg fújtunk harangokat a gyerekekkel az ablakra. És persze próbáltunk takarítani is, ami nagyjából olyan volt, mintha hóviharban próbálnánk havat lapátolni. Sütit nem sütöttem, és a főzésről is lemondtam. Gergő elég szarul volt, ilyen megfázás-szerű ledöntötte meglehetősen, ez döntötte el, hogy teljes minimum karácsony lesz az idei. Ja, és délelőtt a gyerekek Rózsánál voltak két órát, és azalatt tuti takarítottunk, meg szereztünk fát. Kb. fél3kor aztán lefektettük őket, és villámgyors díszítés, ajándékpakolás, aztán megbeszéltük, hogy a rendnél fontosabb, hogy Brútusz bent legyen velünk, így megfürdettem a kis büdöst. A nagyon büdöst... Utána már nagyon vigyáztunk, ne menjen ki :) Aztán felmentünk mi is, vártuk, hogy felébredjenek a gyerekek, szépruha és gyertyagyújtás.

Volt minden, ami kell, örömködés, boldogság, ámulás és bámulás :) Gyerekek villámgyorsan összecsokizták és maszatolták a szépruhát, bontogatták a csomagokat, örültek. Aztán játszottunk, és időnként kellett menni ünnepelni. Ami azt jelentette, hogy oda kellett állni a fa alá, és énekelni, meg ámuldozni. Esetleg körjátékot játszani. RÉka találta ki, talán az oviból hozta, de Nándi is csatlakozott, és felváltva invitáltak minket ünnepelni. Aranyosak voltak nagyon. Brútusz kapott sípoló labdát, ami hangjától félt Misi, úgyhogy szegény Brútusz nem játszhatott vele :( A labda és Misi kettősét nem lehetett elviselni.
Aztán betettem a kaját a sütőbe. Bóti zöldségkeverék, bóti rántotthús, bóti karácsonyfa alakú krumpli. Az aznapra szánt ünnepi vacsihoz valókat csak másnap tettem a fagyasztóba, újévkor ettük meg... Misit elvittem aludni, mert már félhalott volt. És ekkor következett, amiről nem szeretnék beszélni sokat, Misi 70 percen keresztül üvöltött fél perces megszakításokkal, teljesen kikészültünk tőle, főleg én meg Misi. A végére már fulladt is, és egy hétig rekedt volt és köhögött utána. És utána pár perc sírástól is fulladt napokig. Ez a fulladás ilyen darth vader szerű levegővételt jelent, és kruppos sírást. Bár remélem kevesen ismerik ezt a fajta sírást.  Aztán csak elaludt, és vacsiztunk, a kaja teljesen kihűlt, kiszáradt, megkeményedett, de eredetileg sem volt finom. Azért megettük. Aztán méééég játszottunk, és jó későn feküdtünk.

Persze másnap semmivel nem keltünk később, mint szoktunk. De gyorsan pakoltunk, hogy 11-fél12 felé tudjunk indulni. Aztán Gergőt, aki aznap telefonos ügyeletes volt, hívták a melóhelyről, beesett valami hiba. Fél 10-kor. Ennek a jegyében telt a délelőtt, de legalább volt időm becsomagolni az ajándékokat... Nem igaz egyébként, hogy eddig, három és fél év alatt összesen háromszor hívták ügyeletben. Kétszer december 24-én, és egyszer akkor, mikor véletlen minden telefonja ki volt kapcsolva. Jó, azért jól fizetik, hogy többnyire semmit nem kell csinálni, de vicces a balszerencse. Persze akkor nem sikerült megtalálni a hiba okát - később sem, egyszer csak szóltak, hogy megoldódott, köszi - így csak 2-kor tudtunk indulni, amikorra  Réka meg Nándi már hulla fáradtak voltak, és időnként sírni kezdtek, hogy mikor megyünk már a mamáékhoz. De elindultunk. Először Vikiékhez, gyors puszi és ajándékcsere, aztán Antoniáéknál ugyanez. Aztán irány Óvár. Pont 5kor értünk oda, az akkor már meglehetősen türelmetlen kocsirakomány gyerekkel.

Otthon már készült a halászlé, félrészeg férfiak csinálták kint a kertben, ahogy ez otthon szokásos, a fa már állt, alatta hihetetlen mennyiségű csomag (összesen 11-en voltunk), és anyukám irányította a tésztagyártási és -főzési munkálatokat. Egy óra múlva már vacsi is volt, jó lett nagyon a hal is, tészta is. (Bajai ha lászlevet szoktunk enni mindig) Aztán megrohamoztuk a karácsonyfát, el lehet képzelni, mennyi puszi volt, mindenki ajándékozott mindenkit :)  Nem is akarom felsorolni, ki mit kapott, nem is lehet. Az tény, hogy Nándi járt legjobban, hihetetlen mennyiségű kisautót és favonatot gyűjtött be, nem tudom, azért-e, mert őt szeretik a legjobban, vagy azért, mert neki a legkönnyebb ajándékot venni. A legtutibb ajándéka azonban egy távirányítós autó volt, visítozva és kacagva játszott vele és a család összes felnőtt férfitagjával egész este. Telitalálat volt.
Réka talán a tündérszárnynak és a hercegnőnek pónival örült legjobban. Ami nem is csoda, a hercegnőket szereti, meg a pónikat, jó, hogy egy hercegnő pónival nagyot tud ütni :)
Misit aki kérdezte, hogy mit adjon neki, mondtam, hogy csak a jelkép kedvéért valamit, hogy a nagytesók is emberszámba vegyék, elvégre mindene megvan, még sok is. Hozott neki az angyal viszont egy Tanuló kutyust, ami igaziból az én vágyam volt, már Nándinak is szerettem volna, de tavaly féltem tőle, hogy már kinőtte. Hát, nem kellett volna. Sőt, Réka sem nőtte ki... Én nem tudom, a Fisher Price tervezői, vagy főnökei, vagy nemtom kik miért gondolták, hogy a nőcinek, aki felénekelte a dalocskákat, kedves hangja van. Szerintem egyszerűen  csak irritáló. Nagyon. a 200-adik Iccipicci pókszi-nál kishíján már idegrángást kaptam, pedig alapvetően nem szoktak zavarni ezek a zenélős, nyomkodós játékok. Szerencsére most már az újdonság elveszítette a varázsát, és kicsit elviselhetőbb gyakorisággal szólal meg a kuty...

Gergő semminek nem örült szerintem. Szerinte ez nem így van, hiába tiltakozik ellene, de ha valaki meg sem nézi, mit kapott, akkor az csak úgy van... Talán a nővéremtől kapott P.K.Dick könyvek találtak legjobban. A jó sci-fi mindig jól jön :)
Én szintén a nővéremtől- és még másoktól kapott télikabátnak örülök legjobban, pedig nem gondoltam volna, hogy erre van szükségem. Még lebeszélni is próbáltam, de szerencsére makacs volt :) Pedig nagyon kalandosan sikerült hozzájutni, lépten-nyomon akadályok álltak a kabát elé, de Hajni mindenen keresztülgázolt :) Nagyon boldog vagyok vele. Az már megfogalmazódott bennem, hogy kéne egy másik, de sajnáltam volna, mert a kölkek mindent leamortizálnak. Remélem ezt azért nem fogják... A másik már igen nagyon ócska volt... Tulajdonképpen már 3 éve is az volt :)

 Szóval nagyjából ezek voltak a mi dupla karácsonyunkon. Az, hogy utána hogy telt, megint egy másik poszt lesz, ha lesz még erőm rá a közeljövőben...
Most még megkísérlek képeket feltenni :)

 Misi csiniben. Nem olyan, mint egy kis parasztgyerek a piros pofijában meg a mellényben? :D
 Misi aggódva lelkesedik a fenyőfáért :)
Ebből a kettőből meg nem tudtam választani. EZen a Nándi  a szebb...

Ezen meg a Réka. Misi mindkettőn bambula éppen :)