Egyenlő elbánás

Azon agyaltam ma reggel, hogy mennyire nehéz is az, hogy a gyerekeim hisztijeit kezeljem. Nem a klasszikus, dackorszakos hisztikre gondolok, hanem a kis hétköznapikra, amik úgy megédesítik az ember életét. De legyen most ez a gyűjtőszó.
Biztos van olyan gyerek, aki, ha nemet mondanak neki, engedelmesen elhallgat, és visszavonul a játékaihoz, hogy ott keressen vigaszt és jobb elfoglaltságot. Biztos van, de én nem akarok tudni róla. Néha az enyémek is csinálnak ilyent, de annyira ritka, hogy nem is emlékszem rá, mikor volt ilyen utoljára. Legalább egy erőtlen de légyszilégyszilégyszi anyaaaa engedd meg mégis elhangzik, gyakoribb, a konok "de úgy is meggyőzlek" (ugye tudjuk, ki mond ilyent?), a leggyakrabb mégis egy kis sírás, erőszakoskodás  ("de akkoris"), csapkodás, kiabálás, tiltás ellenére megpróbálás. Erre azt hiszem, a már 3-4 éves gyerekekkel rendelkező anyáknak megvan a bizonytalanság nélküli tuti módszere, hogy hogy is lehet a legkisebb testi és lelki sérülésekkel kijönni a helyzetből, hogy segget se csináljon a szájából.

És itt jön a többgyerekes dilemma, mi van akkor, ha az egyik gyereknél működik valami, a másiknál nem. De annyira nem, hogy semennyire. Valahogy kezdek kilátni annyira a Misi mögül, hogy lássam, hogy amitől Réka megnyugszik, az bizony elég rosszat tesz Nándinak. Asszem, korábban már írtam a szeretetnyelvekről, Rékának és Nándinak teljesen mások fontosak, így az sem mindegy, mit teszek hiszti alkalmával.

Rékánál nagy bánatomra a határozott és makacs "nem" használ. Ha hisztibe csap át, akkor keményen rászólás, befejezed a hisztit, nem tűröm ezt a viselkedést, ha rendesen el tudod mondani, megbeszélhetjük. Sajnos, ha azonnal leülök hozzá megbeszélni, ahogy elkezdi a műsort, úgy el tud burjánzani a dolog, hogy fél nap alatt sem érünk a végére. Amíg megsértődik, nyomja az ipart, gondolkozik is, leülnek benne az érvek, meggyőzi saját magát, és kompromisszumkész lesz. Elmúlik a kötelező nem, ami a közös megegyezést is lehetetlenné teszi.

Nándi viszont ugyanettől az elbánástól agresszív lesz, és kiborul. Nála oda kell menni, mikor elkezd hisztizni, és megszeretgetni, elvinni határozottan, elterelni, segíteni neki, hogy ne lovallja bele magát, esetleg kicsit engedni. Borzasztóan hálás érte, jön a szerelmi vallomásaival, öleléseivel, és még meg is próbál szót fogadni. Pl. nem akar lefeküdni, ezért megengedem, hogy fekve játsszon még kicsit az autóival, erre sírva mondja, hogy tegyem el az autóit, és azonnal elalszik, többet nem kell rászólni.

A kettő teljesen ellentétes. És ha külön élnének a gyerekek, bizonyára gondot sem okozna, hogy az egyikkel így, a másikkal úgy. De így elég frusztráló. Kivált, ha ugyanabba a rosszaságba fogtak bele. Megkezdik a műsort, és Rékára ráparancsolok, hogy fejezze be, majd elkezdek Nándival megbeszélni. Ugye? Na, jó. Azért ugyanúgy indítok mindkettőnél, csak Réka elzárkózik, Nándi nem. Itt válunk szét.

Szóval borzasztóan rossz bír lenni, ha egyszerre fognak bele. De akkor is, ha nem. Hiszen mit lát Réka, hogy Nándinak szeretgetés jár a rosszkedvéért, neki meg kiabálás. Most magyarázzam neki, hogy azért, mert neki nem használ a szeretgetés? Magyarázom egyébként. Nem így, ebben a formában, de igyekszem a tudtára adni, hogy muszáj volt kiabálnom, mert a szép szóra nem hallgatott. Meg azért, ha túl vagyunk rajta, akkor jön a szeretgetés, a beszélgetés. Ha nincs közben egy újabb konfliktus. Amire valljuk be, elég komoly lehetőség van.

Pedig Réka megnyugszik attól, ha határozottan kijelölöm a korlátokat, hogy nem engedek. És ennek ellenére, hogy tudom, hogy így közvetítem végső soron felé azt, amire szüksége van, hogy ez is egy szeretetkifejezés részemről, akkor is rossz. Mindig aggódok, hogy neki mindig az kell, mint Nándinak - meg a többinek úgy általában - és hogy így rossz neki, csak nem mondja, mert neki idő kell a feldolgozáshoz. Lehet, hogy csak az én bizonytalanságomat érzi? ehh...

Mindenesetre már alig várom, hogy Misinek egy harmadik módszert fejlesszünk ki a hiszti leküzdéséhez.