Réka rajzol

Vagyis nem rajzol. Egyátalán. A rajzolás sajnos tipikusan az a dolog, amin látja, hogy nem megy, nem tudok neki önbizalmat adni. Nem szereti a kezébe venni sem a ceruzát. Ha néha rábeszélem, leülünk rajzolni, húz egy vonalat, ami nem arra megy, amerre ő akarja, odavágja az egészet, és el is megy. Az, hogy stresszeli a sikerélmény hiánya és az, hogy nincs fantáziája - hogy ha nem sikerült kutyának, jó lesz még felhőnek, esetleg bogáncsnak - együtt azt eredményezi, hogy lassan egyátalán nem rajzol. De igaziból minden más kreatívkodást is visszautasít hasonló megfontolásból. Az 5 éves státuszra kellett vinni egy emberrajzot, amin éééééppppenhogycsak megvolt a fejen kívül az 5 testrész, se több, se kevesebb.

Igaziból mondhatnám, hogy nem is érdekel. És tényleg nem érdekel abból a szempontból, hogy nem tud rajzolni a lányom, bár az elég szívszorító volt, mikor hazahozta az oviból az éves rajzait - azokat, amiket rajzlapra rajzolt - és csúnya dolog vagy nem ilyent mondani, de nagyon bénácskák voltak. Olyan 2-3 éves szintűek, tényleg. Mondjuk egy kiscsoportostól  elvárhatóak, éppenhogy felismerhetőek. Azért én megdicsértem, hogy nekem tetszenek, bár lehet, az is hiba, hiszen ő is látja, hogy ezek nem az igaziak. Nem tudom, mi a jó.
Az a stratégiám, hogy elmondom, hogy lehet, hogy nem egészen tökéletes szerinte, de attól még nekem tetszik. Mert szeretem a rajzait, meg ilyenek. Ami igaz is. És ami kicsit jobban sikerül, már megy is ki a falra. Összesen asszem 7 vagy 8 rajz van kint. Ha ő kérné, kitenném, ha tetszik neki valami, de neki sem tetszik. Próbáltam már azt is, hogy én is csak firkálok, és rámondom, hogy ez valami. De nem hülye, csak gyerek, ő tudja, mit akar rajzolni, és baromira bántja, hogy nem az lesz belőle. Hiába mondom neki, hogy sokat kell gyakorolni, és egyszer csak sikerül, nagyon bántja.

Az a rossz, hogy ha néha sikerül elkapni a hangulatot, és van kedve, és sikerül az egyik rajz, akkor jön a többi is, és olyan kis normálisakat sikerül, de ez nem ad neki annyi pluszt, hogy másnap is legyen kedve és önbizalma.

Szóval valójában azért idegesít az, hogy nem rajzol, és hogy nagyon el van maradva, mert hogy lesz így az írás az iskolában? Ott is odacsapja majd, hogy az i betűn a pont félrement? Vagy hogy? Olvastam, meg hallottam, hogy lehet mindenféle ujjakat aktivitásra késztető játékokkal is segíteni, hogy az írás könnyebben  menjen, de ő azokat sem akarja csinálni. Sem a gyöngyfűzés nem köti le, sem a vasalós gyöngyöket nem rakosgatja, nincs hozzá türelme, fantáziája. Nem színez, nem hajlandó tépkedni, szalvétagombócokat , mozaikképeket ragasztgatni. Festeni talán kicsit jobban szeret, de az csak maszálás, nem fest formákat, alakokat, semmi ilyesmit. Talán azért szereti, mert sosem festünk semmit, hanem csak festünk. Gyurmázni is szeret, de abból sem nagyon formáz, vagy 3 éve csak kukacokat és gombócokat. Mondjuk most elkezdett szaggatni formákat.

Az óvónők szerint rendben van, majd eljön annak is az ideje, hogy rajzoljon. Nem segítenek neki, mikor segítséget kér, akkor is azt mondják, hogy neki kell kitalálni, hogy kell fát rajzolni. Mert ez az elv. Igaz, ez valami művészet eszközeivel nevelő óvoda. Csak tényleg nem tudom, hogy ez most tényleg jó-e neki, vagy nem. Remélem, jó...