Misi és mese

Nem gondoltam volna, mikor gyerektelen voltam - sok más dologgal együtt - hogy utálni fogom, hogy a gyerekem nem érdeklődik a mozgókép iránt. Azt vallottam, hogy a gyerek ne nézzen tévét, ne nézzen meséket, olvasok neki, mondókázok, játsszunk, és a többi, majd 5-6 évesen elég lesz találkoznia ilyesmivel. Ennek érdekében, mikor elromlott a tv-nk, nem költöttünk újra, a számítógép kapott valami alkatrészt amitől tudunk rajta tv-t nézni nagy ritkán a sima antennánkkal. (Szeretem a kórház sorozatokat, meg ezeket az énekes tehetségkutatókat :) )

Réka elég sokáig húzta, hogy ne nézzen tv-t, mesét, semmit, ahogy édességet sem nagyon kapott. Első gyereknél még olyan sok mindent meg lehet valósítani, amire vágyik az ember. Lehet egyébként, hogy hiba volt, ugyanis ő az egyetlen cukorfüggő és tv-mániás gyerekünk. De lehet, hogy ez személyiség kérdése, most már soha nem derül ki.  Nándit nem igazán kötötte le semmi, egészen a Verdák bevezetéséig, de azt sem nézte végig nagyon sokáig. (Nálunk ugyanis úgy van mesenézés, hogy megnézünk egy egészestés rajzfilmet közösen 1-2-3 alkalommal , és utána addig nézik, amíg leköti őket -1nézés/nap, rosszabb napokon több. Van, amivel hónapokig húzzuk.) És most még a Kicsi kocsi filmekből is nagyon menő a Tele a tank c. rész, de mint az ötöt megnézte többször.

No, mindegy, lényeg a lényeg, az utóbbi egy évben elég sokat voltam én is beteg, ilyenkor gyakran 3 óra viszonylagos pihenést is nyerhettem volna magamnak két mesével, ha nem lenne Misi, akit képtelenség leültetni bárhova, mint a higany, megy, megfoghatatlanul, állandóan valamit rosszalkodva, ráadásul a kezdetektől fogva van neki egy kötelező sírás mennyisége, ami nélkül nem tud befejeződni a nap. És amitől én begolyózok. Kivált betegen. Főleg, mivel az egy gyerekkel való aktív foglalkozást a másik kettő azonnal kívánságlistával tolerálja, mindenki azonnal kakil, pisil, fogat mos, éhes lesz, kakaót kér, kiönti a vizet, leönti a ruháját és elfelejt öltözni. Meg vetkőzni is. Még mesenézés közben is. És Misi nem, nem néz semmilyen mesét, egy percnél tovább nem kötötte le eddig semmi. Vagyis hazudok, mert a foci VB egy mérkőzését közösen néztük, az tetszett neki vagy 20 percig.

Tegnapelőtt viszont kipattant az isteni szikra. Teletubbies. Iszonyodom tőle, állandóan arra kell gondolnom, hogy mit érezhetnek azok, akik beöltöznek, és ott bohóckodnak. Még Rékának töltöttük le anno, hogy ha már muszáj valamit néznie, akkor ilyen egyszerű valamit - hasonló megfontolásból, mint Misinek, hogy csak egy kis nyugalmat, csak 5 percet anyázás nélkül. És nyertem. Egy már fél órája kézben is üvöltő dedből bénultan képernyőt meredő gyermekké változott 20 percre. Mielőtt gyerekem lett volna elképzelni sem tudtam, hogy én ennek valaha örülni tudok majd. Pedig annyira örülök, hogy még közzé is teszem, hallja meg mindenki, a gyerekem végre nézi a tévét!!!

A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy Rékát és Nándit nem igazán kötik le már a Tubbie-k.

És micsoda meglepetés, ma előkerült a legelső mese, amit Réka két évesen nézett: a Jégkorszak. És Misi sikítva, röhögve nézte és mutogatott. Nem várom, hogy újra beteg legyek, örülök, hogy a mostani is átment rajtam két nap alatt, de örülök, hogy van titkos fegyverünk végre.