Vágyak és álmok...és hercegnők

Komolyan beköltözött hozzánk Disney és az ő hercegnői. Ami eszembe juttatta, hogy miért is nem akartam én Disney meséket a háztartásunkban még nagyon hosszú ideig. Hogy mégis miért lettek? Hát, mert a gyerek (Réka természetesen) vágyai feledtették velem. Mindig hercegnőseket, királylányosokat kell mesélni, játszani, persze, hogy vizuálisan is ilyen mesékre vágyik. Így aztán az utóbbi hónapokban megjelent nálunk Hamupipőke majd Ariel is. És ma Belle is, a Szépség és a szörnyetegből, mert meglehetősen beteg vagyok, és ez mindig azzal jár, hogy új mesét lehet nézni, mert legalább kettő gyereket leköt, és valamennyit tudok pihenni.

Réka igazi kis Disney hercegnő lett, folyton játsszák el őket, kívülről tudja a párbeszédeket, Nándi szájába adja, hogy mi jön, Nándi hűségesen mondja, ami eszébe jut belőle, mert ő nem egy memória-herceg, azt is elfelejti, amit épp előtte mondott neki Réka, tipikus pasi :) Az ő allűrjeiben annyiban jelent meg Disney, hogy valamelyik nap közölte - majd azóta többször is - hogy Réka elvette az ő álmait. Az összeset. És most nem tud autósat álmodni. Kicsit konkrétabban értelmez, mint Disney, nem?

Réka keményebb dió, érzi az árnyalatokat. Ugye Hamupipőke és Ariel is jól elvan a kis világában, kicsit szenved, de alapvetően elvan, építgeti a kis légvárait, amit aztán szétzavarnak. És aztán a végén happyend. Nagy vonalakban.
Nos, Réka jó dolgában nem igazán tudja, hogy mi is lehetne az ő kis légvára. Tegnap este megpróbálkozott egy kis szenvedéssel. Elég materialista a gyerek, szereti a kézzelfogható dolgokat, így a születésnapi vágyakon csúcsosodott ki az előadás. Talán azért is, mert ez olyan vágy, ami van neki. Hogy legyen születésnapja, és kapjon ajándékot. És itt jött a bibi. Hogy mit.
Lefekvés közben hosszasan és hüppögve, időnként párnába temetett arccal sírdogálva, síri hangon adta elő, hogy mennyire szeretné, ha már születésnapja lenne, és kapna ajándékot. De nem tudja elmondani, hogy mit, mert az valami olyan gyönyörű, hogy arról nem tud beszélni sem. Olyan szép, hogy nem lehet kimondani. A legjobb ajándék a világon, és azt sem tudja, hol lehet kapni. És hogy mire hasonlít. Fogalmam nincs, hogy hogyan jutottunk a végére, és másztam ki belőle jól. Szörnyen sajnálom, hogy tegnap olyan hosszú volt az altatás, hogy a végén én is elaludtam, és nem tudtam leírni a mondatokat, amik elhangzottak. Érdemes lett volna a megörökítésre.

Ma viszont, hogy megnézhették a Szépség és a szörnyeteget, (elmondása szerint) a legnagyobb vágya vált valóra. Mindig erre vágyott, erről álmodozott. És nagyon boldog. Megnézték egyszer, mondtam, aki alszik, az megnézheti délután is. Alszanak, szó nélkül. Már ebéd közben mondogatta Nándinak, hogy majd ha már sokszor látták, ugye eljátsszák majd. És hogy milyen gyönyörűen tud énekelni a Belle. És és és és... Tényleg, sugárzott a boldogságtól.

Tudni kell, hogy ezeket a meséket mi régebb óta meséljük nekik fejből, tehát ismerik. Csak egészen máshogy, ez egyébként Disney-vel az egyik legnagyobb bajom, hogy az alkotói szabadságra hivatkozva teljesen kibelezik, átsúlyozzák az egyébként tök jó kis meséket.  Hamupipőke fele gyakorlatilag Tom és Jerry pl.
Rékát próbáltam felkészíteni, hogy ez azért kicsit máshogy lesz, mint ahogy én szoktam mesélni nekik, de leintett. Tudja. Mégpedig azért, mert amit én mesélek, az a Belle 1, ami meg a dvd-n van, az a Belle 2. Hiába, ő már a mindenről több bőrt lehúzó filmeseket tökéletesen ismerő generáció tagja.

Mivel ebédnél azt is összeszámolták, hogy már csak Hófehérke és Csipkerózsika hiányzik, így lassan beszerezzük azokat is. Ezzel teljes lesz az a kollekció, ami a kirakókon, és hercegnős játékokon díszlő klikket jelenti. Már látom, hogy az utóbbi időben fentről - Disney-ék - Mulant és a kis indián lánykát (akinek most nem jut eszembe a neve) is próbálják benyomni, a minél több bőr lehúzása érdekében, de talán kinőjük addig a hercegnő-mániát, és megússzuk, mielőtt megkérdezik, kik is ezek a sötétbőrű szépségek. Rosszul viselem ezt a szintű csöpögést.