Programok

Hogy végre nincs olyan dög meleg, elkezdtünk kicsit több programot csinálni, mászkálni. A három gyerekkel már nem igazán pálya a motorozás meg sétálás, mert hárman háromfelé, inkább játszótér, ilyesmi.
Vasárnap meg kicsit összecsúszott a napunk, fél 2kor Misi már fenn volt egy ideje az alvásából, és Rékáék a harmadik mesén voltak túl, ami nagyon durva túlkapás, de mi felnőttek is meglehetősen rossz állapotban leledzettünk, úgyhogy felkerekedtünk inkább, és elmentünk a Közlekedési Múzeumba. Ami jó ötletnek bizonyult, ráadásul nem kellett belépőt sem fizetnünk, azt mondták, Nándi miatt. :)
Réka is elvolt, de Nándi meg Misi abszolút elemében volt. Főleg a terepasztaltól. Sajnáltam, hogy nem vittünk fényképezőt. Még Gergőnek is találtunk egy számítógép-kiállítást, ami meg őt érdekelte. Fura, hogy azok a gépek, amikkel mi játszottunk 20-25 éve múzeumi darabok... Olyan másfél órát voltunk, addig bírták ép ésszel, aztán kezdtek megbolondulni.

Mikor odafelé mentünk láttuk Apát, Anyát, Petikét és Gergőt az annapetigergő könyvekből. :D Ez nekem volt a legnagyobb élmény, főleg, mert én soha nem ismerek fel senkit, még a két Pa-dö-dö mellett is képes voltam elmenni  :) Ott lelkendeztem a gyerekeknek, Réka kicsit nyújtogatta a nyakát, majd megkérdezte, hogy  Anna hol van, részükről ennyi volt. Talán már írtam, hogy 1-2 éve Rékának elég nagy sokk volt, hogy ők nem mesehősök, hanem valódi gyerekek, igazi házban laknak, úgy tűnik, egész jól beletörődött :)

Hétfőn meg állatkertben voltunk Heniékkel, elég vicces volt így a 2 anyuka 6db 6 éven alulival, de elég jól boldogultunk, és nagyon gyorsan elrepült a nap. Egyébként az az elosztás, hogy 2005-től minden évből van gyerek.  2009-ig :) Állatot elég keveset láttunk, és többször eleredt az eső, amitől be kellett menekülni mindenféle állatházakba, de ettől függetlenül nagyon jó kis napunk volt. Nagyon jó látni, hogy hogy okosodnak, Réka gondolom akarata ellenére, de nagyon sok mindent megtanult múltkor, amit most hallottam vissza tőle.
Egy hely van, amit nem ajánlok sok kicsi gyerekkel rendelkezőnek, a Pálmaházat. Most mentünk be először, de többet nem fogunk. Azonnal eltűnnek szem elől valamelyik kanyarban, Nándi után komoly hajtóvadászatot is kellett rendezni - bár ez nem meglepő, bement az egyik oldalházba, ahol madarak voltak - ráadásul a kijáratnál kezdődik a labirintus, és amíg a babakocsikkal bajlódtunk kifelé, csaknem beszaladtak 3-an a hatból. No, az igazán vicces lett volna.
Misi még talán még jobban élvezte, mint múltkor, legjobban most a madarak tetszettek neki, különösen a flamingók. Üvöltözött, hogy "kááákkkááá!!!" Most nem felejtettünk el száraz kenyeret sem vinni, így jól meg is lettek etetve a kacsák. Bevittem a kecskékhez is, az kicsit tetszett neki, de amikor közel jött egyik-másik hozzá, mutatta neki, hogy menjen el: rámutatott, integetett, és puszikat dobált :D
Fényképezőt hozott ugyan Heni, de az első kép után kiderült, hogy elemet kéne cserélni :) De nem is lett volna nagyon idő rá, mindig volt valami.

Ma meg szintén Heniékkel voltunk itt mögöttünk a pataknál. Elég régen voltunk mi is, valamikor tavasszal, valahogy nem mentünk, de most elég jól sikerült. És szintén kár, hogy nem vittem fényképezőt :) Találtak egy csomó mászó-helyet, fenéken csúszdáztak lefelé, meg dobáltak kavicsot, horgásztak, a gumicsizmás lábukat - és nadrágjkat - lógatták a patakba, és rettentő sárosan, koszosan, éhesen és fáradtan értünk haza. De mind nagyon jól érezték magukat. És Misi végig gyalogolt, amitől meg nagyon büszke vagyok rá, mert elég nagy távolságot tettünk meg. Igaz néha eldobta a cumiját, és sírva mutogatta, de nem hatott meg. A kukásautótól viszont nagyon megijedt, mikor az utcánkhoz értünk, pont jött, és nagyon sírt, és mutogatta, hogy menjünk vissza inkább. Akkor felvettem.

Szóval ilyeneket csinálunk mostanában, és nagyon kár, hogy nem többet, mert itthon elég gáz most a helyzet, Misi elviselhetetetlen, én méginkább, Réka állandóan mesét nézne, és Nándi megint többet harap, mint mondjuk két hete. Szóval minden napra kellene kitalálnom valamit, hogy túléljünk. Most ez a hét eddig jó volt, de még van két napunk. És nagy esőt mondanak, zárt térre nem sok ötletem van a játszóházon kívül... Majd valahogy lesz.