Előre bocsájtanám, hogy szeretem Bartos Erika mesekönyveit. És örömmel mesélem a gyerekeimnek. Naponta. Többször. Négy és fél éve. Éppen ezért viszont igen jól esett röhögni az alábbi alkotáson:
http://ilka.hu/ilkablog/?p=23041
Annak ellenére, hogy nem gondolom, hogy ilyenek lennének a való életben.
APG-ben megfáradt szülőknek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Ezen ma én is hangosan röhögtem, nagyon jó esett a sok-sok komoly Annaéspeti után. :D
Bár a XII. kerületi anyát nem értettem, nem vagyok jártas a fővárosban. Megvilágosítana valaki? :)
Lepkevár, szerintem arra célzott a szerző, hogy burokban élnek, és más elképzelésük van a hétköznapi emberről, mint a valóság. Mondjuk én csak egy családot ismerek onnan, és ők nem olyanok :)
sziasztok, örülök, hogy tetszett!
A XII. kerület alatt pedig egy típust értettem, a budai, pénzesebb, waldorfos, bioétrendhez ragaszkodó, értelmiségi vonalat, de próbáltam nem bántó lenni.
ilkag
akkor nem is trafáltam nagyon mellé :) csak mások voltak az ismérvek :)
Bár azért elég nagy az a 12. kerület így meghatározni... :D Mondjuk én bevállalnám a kritikát is, elég szívesen laknék ott... Legfeljebb nem létesítenék szemkontaktust a buszon. Ennyi belefér.
Megjegyzés küldése