Misi a jó fej.

Csak hogy legyen megint kicsi Misiről is.

Szóval, Misi mostanában egész jó fej bír lenni. Talán csiszolódunk is egymáshoz, mondjuk én inkább annak tudom be, hogy mostanában többet alszik napközben.

Reggel ugye korán kel, és annyira hisztigombóc néha, hogy le kell fektetnem. Tegnapelőtt például 9kor lefektettem, és negyed1-kor ébresztenem kellett, hogy menjünk a nagyokért. Ma hazafelé aludt el a boltból, és egy óra után felébresztettem, mert különben Rékáékat nem tudtam volna délben altatni, márpedig ma reggel már alig tudtam őket kirobbantani az ágyból - mondjuk magamat is. Szóval délután nyomott még két órát. És attól eltekintve, hogy mindenkit lökdösött, egész jó fej volt.

Összeszedte a diót a kertben, és bedobálta a vödörbe. Mikor elfogyott a kerítésen belül, hozta a lombseprűt, hogy még kotorásszak, hátha lesz, ki kellett menni, és ott is összeszedni a leveleket meg a diókat :)
Továbbra sem beszél, de be sikerült idomítani, hogy ha éhes ne ordítson, hanem hozzon egy poharat, és abból tudom, hogy szomjas. Tányért, ha éhes. Ha mondom neki, hogy előbb kezet mosunk, akkor szalad kezet mosni, néha már mondani sem kell. És nem ordít, hogy mostmostmostmostmost. A hűtő kérdést még nem oldottuk meg. Ugyanis nyitogatja a hűtőt. És ordít. De nem tudni miért, ha felemelem, hogy mutassa meg, mit akar, kiderül, hogy valamit máshogy gondolt.
Lassan úgy tűnik, hogy felfogja néha, hogy megértjük, mit akar, csak nem mindig lehet azt csinálni. Néha talán el is fogadja.

És persze szuperügyes. Van némi betegség itthon, nem vészes, igazán nem, de pl. kiderült, hogy a hosszadalmas ellenállás után újra tudja fújni az orrát, és ráadásul nagyon hatékonyan. És boldog a dicsérettől. Végre lehet motiválni. Eddig elégedett volt azzal is, ha megdicsérte magát, én le voltam tojva. Érti a fenyegetőzést is, hogy valaminek valami a következménye. Pl. a hajnalban most már gyakran előfordul, hogy jön fél6kor ugye, de felkelnem csak fél7-kor kell, mert elhentereg mellettem csendben egy darabig, néha áthoz valami játékot, és játszogat. Mert megfenyegettem, hogy visszaviszem a járókába, ha ordít.
Már nagyon régen egyébként állva lépcsőzik, fel és le is, múltkor viccelt is vele valaki, mikor felkiabáltam, hogy jöjjenek enni, hogy már Misi után is így kell szólni. És tényleg.

Úgy általában nagyon lelkes kis emberke. Mindig mutat mindent, kiabál, hogy figyeljünk, hogy nézzük, ha mi mutatunk neki valamit, 12 kiló tömény figyelem, és 80 centi feszült várakozás az egész gyerek. Elképesztően lelkes.

A kommunikációja nagyon nehézkes. Azt gondolom, hogy ő már megért mindent. Elég összetett dolgokat is. Szívesen csinál meg feladatokat, teljesíti, amit kérünk tőle. Határozottan élvezi. Viszont beszéd nincs. Semmi. Aja - ezek vagyunk mi Gergővel, illetve nem. És sok sok kmmkmm. Gyakran olyan, mintha mondana valamit, ahogy a minap a tesséket úgy, hogy tekkmm, többször is, de már másnap nem. Talán még a kákká a madár. De mindegy, nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy hogyan próbál velünk közölni dolgokat.
Rítusok felidézésével. Szóval rendszerfüggő a gyerek. Ha cicizni akar, odavezet a kanapéhoz vagy a fotelhoz, esetleg lefekszik az ágyunkra, és megpaskolja az ülőkét/ágyat. És néz rám, és közli, hogy km km. Ha Boowát akar nézni, odarángatja a széket a számítógéphez, és kiabálja, hogy kmm kááááá. Ha cumizni akar, a zsebemben turkál, vagy ágaskodik a konyhapult felé. Akkor is, ha nincs ott semmi. Ha édességet akar, a szekrénynél nyújtózkodik. Ha sétálni akar, cipőt húz. Kapaszkodik a rendszerbe, a visszatérőbe, és idézi fel. Közben néz, és közli, hogy kmm kmm. Esetleg ordít. Ja, a cuminál memmemmet mond most már pár napja mindig.
Tényleg, tegnap reggel nem bírtam felkelni, nagyon álmos voltam, jött, és a fejemre rakott egy nadrágját, hogy már itt az ideje az öltözésnek :) Csak az a baj, hogy én meg nem vagyok egy rendszeres valaki, és attól, hogy háromszor véletlen ugyanúgy történt valami, attól ez bennem nem biztos, hogy tudatos. És ezért is értem meg őt nehezen. Ja, tényleg, arról sem tudom lebeszélni, hogy a poharat, amiből ivott, ne tegye vissza a szekrénybe. Néha még félig telve...

Na, mindegy. Csiszolódunk. És remélem egyszer majd fog beszélni is.
(jelenleg nem vigasztal, hogy valószínűleg majd mondatokban azonnal)