Misiről meg az alvásról. Meg a szoptatásról

Gondolkoztam délelőtt, hogy miről írjak. Gyorsan átugrottam az ovidicsérős témát, aztán a milyenmenőshétvégénkvoltot is, rájöttem, hogy unokaöcsémről képeket nem tudok még feltenni, némi hezitálás után a dackorszakolóst is lelegyintettem, és maradtam annál, ami a legtöbbet kiveszi most belőlem.

Misi  alvási  ébredési szokásai. És a szoptatás. Ez a kettő szorosan összefügg, meglehetősen sok nyűgös napot okozva a családnak - ilyen egymásrahatósan - és konkrétan nekem nagy dilemmát, hogy mi lenne a helyes.

Az éjszakai szopival leálltunk egy pár hónapja, ami végülis azt eredményezte, hogy viszonylag hamar átállt arra Misi, hogy nem érdemes felkelni éjszaka. Ez nem jött be sem Rékánál, sem Nándinál, de most Misinél hatékonynak bizonyult. Kellett némi átfutás, de most már majdnem jó. Majdnem, mert a nappal egyidőben, vagyis inkább az első jeleire a világosságnak megébred, általában háromnegyed 6-kor, néha fél 6 kor. Később nem szokott. És igaziból ilyenkor már ő elvárja, hogy megszoptassam, mert reggel van, és utána már nem alszik vissza. Próbáltam, hogy kényszerítem aludni, hogy még éjszaka van, de csak felüvöltött mindenkit, neki ez jár. Tápot, vizet nem fogad el. A sötétítőfüggöny kevés, pedig tényleg sötétít. Ami rossz, hogy igaziból neki később kellene kelni. Egyrészt a családnak, mint egységnek az érdeke is ez lenne, és most nem a szerencsétlen felnőttekről beszélek, akik még plusz 5 percért is borzasztó hálásak lennének, hanem a kiskorúakról, akiknek olyan fél7-7 szokott lenni az ideális kakasszó.
Másrészt a kiskorúak közé Misi is beletartozik. Tehát ő is elfárad, és nyűgös, és hisztis, és ha reggel kicsit hosszabban jövünk haza, mint szoktunk, és van ideje elpilledni, akkor bizony ő be is alszik. Ez viszont a déli sziesztát borítja, és győzök sakkozni, hogy hogyan jutna mindenkinek egy kis nyugalom. Ha körülöttem nincs legalább egy órán át csend, akkor tüzet okádok estére. 12 fejnek megfelelőt. Gyakran csak magamat pörkölöm, de az sem jó.
A másik lehetőség, hogy nem alszik el, akkor viszont délben az oviba menet már a sarkon alszik, és egy félkómás kisbabát cipelek, aki teljesen felébred, mire hazaérünk, és jönne az ágynyugalom. Szintén teljes borulás. Mindenki láthatja, hogy a legmegfelelőbb megoldás az lenne, ha reggel ráhúzna még egy órát a ded.  Amit nem tudok elérni, ráadásul ettől ideges vagyok, ami megadja az alaphangulatot az egész naphoz. Nem mindig, de gyakran.

Három verziót látok lehetséges megoldásnak jelenleg.

Az egyik, hogy teljesen elválasztom. Igaziból nem szeretek már szoptatni. Misi egy másfél éves nagyfiú, és gyakran csak bohóckodik, és azt gondolom, hogy némi simogatással meg ölelgetéssel lehet már kompenzálni ezt az anyaigényt, amit a szopizás jelent. Nem is szeretem, ahogy kifejezi az igényeit ha nemet mondok: erőszakos és tántoríthatatlan, ettől sem esik jól az összebújás, ami közben mar és ficánkol, és már arra is volt példa, hogy kis viccesen vigyorogva az arcomba köpte a tejet. Mondjuk mostanában szépen kéri elsőre, mert odavezet a kanapéhoz kézenfogva, és megpaskolja, hogy üljek le :) (ha nemet mondok, jönnek a fentiek)

De.

Sajnos emlékszem a múlt télre, az 5 kúra antibiotikumra, a 8 üveg láz- és fájdalomcsillapítóra (najó, a nagyokkal együtt fogyasztották el), a hörgőtágítóra, a két tüdőgyulladásra és az asztmatikus hörghurutokra. Mindez spékelve azzal, hogy szeretném közösségbe zsuppolni a kis gazembert, hogy legalább én ne legyek minden alkalommal beteg, amikor ők is. És így azonnal elbizonytalanodok, hiszen egy nagy adag védettséget elveszít az anyatej megvonásával. És ha szopinak vége, pár héten belül jönnek is a betegségek. Eddig kétszer már így volt nálunk is, de másnál is. Még nyáron is.
Ráadásul ott van még a tejallergia, amit nem tudok kiverni a fejemből, bár már kap kis mennyiségben, ha főzök tejjel, de bizony a szája körül ekcémás is...

A lényeg, hogy nem tudom rászánni magam. A B verzióm jelenleg az, hogy hátha a nappalok rövidülésével hosszabbodnak az éjszakák. A C verzió pedig, amire kicsi esélyt látok, hogy elválasztja magát, és nem rajtam a felelősség.

És még kis színes, hogy én viszont szinte minden hajnalban felébredek 4 és 5 között, amikor  most már 5 és fél éve kelek minden hajnalban szoptatni, cumisüvegezni, gyerekhátat simogatni, és kb egy órán át nem tudok visszaaludni. (És aztán már jön is Misi nemsokára) Ha Misi alvása megoldódik, jöhet majd az enyémen gondolkozás...