Nem tudok betelni...

Nem nagyon van más témám jelenleg, csak hogy milyen jó helyen vannak a gyerekeim (esetleg, hogy Misi milyen kiborító tud lenni :) ).
Réka pénteken azzal jött haza, hogy ezek az óvónénik többet tudnak. Tegnap pedig megkérdezte, hogy Ági néni és Teri néni miért nem annyira kedvesek. Ők az előző óvónénijei voltak, Judit nénit szerette nagyon. (Egyékbént a másik két óvónéni is kedves volt, csak tényleg nem annyira.) Reggel van egy kis nyafi, mert nem akar felkelni mostanában, de nem az ovi miatt.
Nándi nevelése lehet, hogy el van tolva, és rosszul kötődik, de örömmel megy oviba, minden húzódzkodás nélkül, és úgy kell kérni a puszit tőle, még egyszer sem sírt. Kicsit néha agresszívabb délben, ez szerintem a féltékenység miatt van, hiszen Misivel kettesben vagyunk itthon.
ÉÉÉÉÉS!!! Tegnap este imádkozott velünk. Ő nem imádkozik, mert apja nem, és akkor a fiúk nem imádkoznak. Elég nagy bánatom volt ez nekem, de tegnap este próbálta mondani velünk, és nagyrészt sikerült. Nagyon örültem neki. Ő is egyébként :)

És még akart is énekelni egyet, amit szoktak az oviban. Elég egyszerű, de nagyon kedves, a lényege, hogy a különböző testrészeket figyelmezteti, hogy vigyázzanak, mit tesznek, néznek, hova lépnek, mit hisznek, stb. És végigénekeltük, jön a fej. Vagyis mindketten úgy emlékeztek, hogy van az is, hogy jól vigyázz kicsi fej, de hogy van tovább? Próbáltam utalni rá, hogy lehet, hogy nincs is a fejjel, de lehurrogtak. Nándinak végülis eszébe jutott:
"Jól vigyázz, kicsi fej, hova gurulsz. Tudod, anya, a fej ilyen gömbölyű, és tud görögni. "