Egyedül

Vége az őszi szünetnek, mindenki intézményesült. Teljesen gyerektelen voltam délelőtt.

Misi jól bírja a gyűrődést a bölcsiben. Határozottan. Reggel ugyan sírt kicsit, de reggelizett, megevett három fél kiflit, ebédelt is rendesen, és csak picit sírt. Kicsit még a Kriszti néni ölében is aludt. Játszott kint is, és bár az udvarra ráadták a pelenkát, szárazon vették le róla. Boldogan mosta a fogát is ebéd után.
Kicsit összeszorult megint a szívem, mikor mentem érte, nem örül nekem, haragszik rám, hogy otthagytam, vagy nem tudom, olyan fura a Réka meg a Nándi után, akik mindig a nyakamba ugranak, de legalábbis látszik az arcukon az öröm. Meg persze otthagyni is rossz. Holnap ott is alszik, legalábbis megpróbálják. És Réka meg Nándi is. Ha sikerül,  csaknem 7 órám lesz egyben, amikor azt csinálok, amit akarok. Igazi szülinapi ajándék :) De azt hiszem, minden nap nem bírnám. Hiányoznának. Lehet, hogy így is fognak...

Szóval a délelőttöm így magányosan telt. Határozottan pihentető volt, elég sokmindent meg tudtam csinálni. Aztán alvásidőben folytattam, és mikor Gergő hazajött, megint. Ugyanis megjött a szekrény, amit vettünk, és elkezdtük kipakolni a szobánkat. Az óriási ülőgarnitúrát cipeltük le, megszabadulunk majd a lentitől, és kényelmesebben lehet majd aludni is, ha vendég jön. Meg én nagyon szeretem ezt a régit, igazi szerelem volt részemről, mikor megvettük.
Nagy bánatom, hogy az egyik akasztós szekrénynek dohos szaga van. Igaz, csak három elem fér el a négyből, de pont a két akasztósra lett volna igazán nagy szükségünk, és az üvegesre meg nem. Most agyalok, hogy mit kéne csinálni. Nem szeretném, ha a ruhák is dohosak lennének. Lefújtam a szekrényt kívül-belül penészölővel, de nem igazán használt. Ráadásul északi a fal, amire kerül, így nem is remélhetem, hogy majd szellőzik. Ehh, mindegy. (Hacsak nincs valakinek valami ötlete.)

Kíváncsi vagyok egyébként, hogy mikor lesz majd kedvem zenét hallgatni. Egyenlőre örülök a csendnek, ami körülvesz. Nagyon szükségem van rá :)