Bejegyzések
Mától új életet kezdtem. Tudom, már sokszor, de most nagyon keményen elhatároztam magam. Legalább annyira, mint legutóbb :) Egy hónapja azonban jött a Brútuszos dolog, és bizony szétcsúsztam újra. Teljesen. Most viszont megráztam magam, és elhatároztam, hogy igenis összeszedem magam, és csinos leszek és rendesebb és jobb. A lehető legtöbb szempontból.
Még egy új blogot is indítottam, ami 3 teljes óráig nyitott volt, de aztán megijedtem, mert 3 óra alatt a két rendkívül unalmas bejegyzésemnek 5 látogatója is akadt rajtam kívül, még az országhatárokon kívülről is, így jól elszégyelltem magam, és zárttá tettem. Rájöttem, hogy nem olyan jó nekem, ha más is látja, hogy milyen rendetlen vagyok. Eleinte megtartó erőként reméltem az olvasótábort, elképzeltem a hajrákikocs, illetve a neaddfelmennifog jellegű hozzászólásokat időről-időre, valamint az elgyöngülésekkor a nemászeddösszemagadtenő féléket. Aztán az 5 (szótlan) látogatót látva eszembe jutott, hogy bizony itt is napi 90-100 oldalletöltésem van naponta, és komment meg csak nagy ritkán, vagy a mamanetes fórumosokkal közös receptes blogon, ahol még akkor is van napi 40 látogató és ugyanannyi feed, ha hónapokig nem írok egy receptet sem, komment meg még annyi sem. Pedig ebben az esetben nekem arra lenne szükségem.
Szóval egyenlőre úgy döntöttem, marad megtartó erőnek az, hogy leírom, és szembesítem magam a bűneimmel. Hátha elég leszek magamnak. Ha meg nem, hát majd nyitok. Vagy feladom :)
No, mindegy, szóval ennek az új élet kezdésnek a folyományaképpen jutottam el addig, hogy elég nagyok a gyerekeim ahhoz - legalábbis kettő biztosan -, hogy beszálljanak némileg a házimunkába. Az egyik fogadalom, hogy lefekvés előtt közösen összepakoljuk a gyerekszobát, még ha piros hó is esik. Ezen kívül is kéne valamit még hozzátenniük a mindennapokhoz, főleg, mert ebben többnyire csak névleg vesznek részt. Eddig még csak két óvoda 3 kérdőívén írtam be szégyenkezve, hogy nem, a gyereknek nincsen semmilyen állandó feladata, annak ellenére, hogy ezt minden szakember ajánlja. Úgyhogy tegnap kupaktanácsoltunk.
Csinálok egy órarendet, amiben benne van, hogy kinek mit kell elvégeznie egy nap. Réka volt a leglelkesebb, csináljuk azonnal, most. Oké, de mit is írjunk bele? Pl. rendberakhatná a cipőket, javasoltam. Jó! .... Kiment elkezdte. Vagyis nézni kezdte. Majd visszajött, hogy ez neki nem jó feladat. Nándi bevállalta, és meg is csinálta pár perc alatt - Misi segítségével.
Rékával meg agyaltunk tovább. Mi lenne, ha segítene vacsora után leszedni az asztalt és letörölni a morzsákat? Erre máskor is volt példa, azért mertem felajánlani. JÓ! Majd nézni kezdte az asztalt... "De mi van, ha fáradt vagyok? Ha nincs kedvem? Én nagyon gyakran fáradt vagyok!". Szóval Rékának még nem találtunk rendszeres feladatot.
Jó úton halad affelé, hogy rendetlen legyen, mint az anyja...
Házimunka
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Én sem sűrűn írok kommentet, de olvaslak szorgalmasan!:)))
Ja, nem azé! általában nem zavar a kommentmentesség. Csak a másik blogot azért zártam inkább, mert ott viszont nagyon kéne, és ha nem írna senki, mindig olyan érzésem lenne, hogy csámcsogni járnak oda a népek :) De ez lehet, hogy paranoia.
Itt elvagyok, tudom, hogy olvasnak, nagyjából azt is, kik, jó ez így. :)
Én is olvaslak ám rendszeresen:)Csak ez is olyan,mint a fórum...mire írnék,már történik is vmi.És szeretem a kommentjeidet is nálam,sőt köszönöm,mert sokszor van,hogy megerősítesz vmiben vagy éppen hasznos dolgot tanulok belőlük,vagy egyszerűen csak nagyon jól esnek!:)
A másik blogod teljesen zárt lesz,vagy azért lehet kérni meghívót?
Hát ez annyira aranyos poszt lett! :)
Érdekes... Már hónapok óta tervezem, hogy kifüggesztek valami táblázatfélét (pont Virágnál láttam ilyesmit), amiben a gyerekek elvégezendő/elvégezhető napi teendőit írnám fel (pl. cipők elpakolása, beágyazás, terítés, stb.), amiért alapban is rimánkodok (és néha, akarom mondani: NÉHA, meghallgatásra is találok) és kipipálgatnám a teljesítetteket, aztán a végén... Hát ez az! Mi legyen a végén? Ajándék? De nem azért kéne!!!! Akkor mi? Csak egy sima összehasonlítási alap? Egy egyszerű dicséret? Mindegy, mert Zoli-uram megvétózta, mondván, hogy ez poroszos... Lehet, de így meg én nem érem magam sosem utol... és pont a minap meséltem valakinek ezen tervem és azon megvétózását, amit Emma meghallott. Azóta nyüstöl, hogy csináljunk ilyet.... És úgy tűnik: a sima dicséret, kiemelt, összehasonlító dicséret, is elég lenne...
No, majd mesélek...
És hajrá neked!!!!
Üdv,
B.-F. Szilvi
Demetnik, tudom, hogy te is mindig itt vagy! És én is ott. Én sem írok mindig :) viszont hiányolom, ha sokáig nincs semmi. Jó, hogy legalább így tudhatunk egymásról.
Még nem tudom, osztogatok-e meghívót. Nem tűnik túl érdekesnek :D
Virág, a te kommentedtől kicsit úgy érzem, egy híresség szólított meg :)
Szitya, kicsit mindig tőled is :) És tegnap mi is megcsináltuk a táblázatot, és Réka a leglelkesebb. Tegnap este leszedte az asztalt, kergette a fiúkat, hogy csinálják meg a cipőket, és rajzolt, rajzolt, rajzolt. Szerintem jövő héten írok majd róla, mert most nem fog beleférni. De ha mégis, akkor még ma, mert nagyon bennem van. És mert úúúúgy örülök :) És kíváncsian várom a tieteket is!
Hát ez a táblázat jó ötlet, de engem azért ijesztene meg mert nem a gyerekek, hanem a saját kötelezettségeim közé sorolnám a betartatásukat :D Lusta vagyok...
Bár, ha belegondolok, végülis van állandó feladatuk... beágyaznak, ők pározzák a tiszta zoknikat, és ők terítenek. És a játszószobát ők tartják rend(etlenség)ben. Boró szeretne mosogatni is, de csak sátoros ünnepek alkalmával engedem, mert árvízgyanús :)
És én lelkesen (vagy mi) kommentellek de kéne már személyesen is... asszem fel is hívlak :D
Megjegyzés küldése