Ez, meg az

Nem is tudom, miről írjak. Esti mizériákról? Nagylány Rékáról? Őrült Nándiról? Ügyes Misiről? Szokásos anyaválságokról? Gyereknapról? Családtervezésről?

Nem egyszerű az élet mostanában. Igaziból bírjuk, meg boldogulunk, meg kapunk mindenhez erőt, és főleg amikor kell, mindig mindent meg tudunk oldani, de talán tavaly télen voltam ennyire fáradt, mint most. Megint az van, hogy már nem tudok aludni a fáradtságtól, és sajnos most már a Valeriana is elfogyott tegnap este. Mondjuk az utolsó szem pont elég volt, hogy legyűrje a lelkiismeretfurdalást, amiért elhanyagoltuk Nándi bokáját.

Mert az volt, hogy ugye Misi balesetét követő pénteken Nándi több öngyilkossági kísérletet tett az oviban a lelki válsága miatt, ezek közül az egyik kis híján sikeres volt. Állva libikókázott, úgy, hogy nem kapaszkodott közben. Persze leesett, és olyan szerencsétlenül, hogy valahogy ráesett a bokájára a mérleghinta. A dolgok rendkívül sajátos együttállása miatt, amit most nem részletezek, nem jutott el orvoshoz, kicsit sántikált egy napot, de szaladgált is közben, másnap meg már mint a nyúl. Mikor hazajöttek a mamáéktól, én javuló tendenciát láttam, aztán egy hét múlva meg már egészen szépnek. És tegnap este meg dagadtnak és lilának újra. Így ma megjártuk az ügyeletet. És persze semmi baj. De rossz estém volt.

Az sem segített, hogy még a baleset előtt bevállaltam a TeSzeddes szervezést, amit nem tudtam letenni. Illetve a helyi gyereknap szervezésében is benne voltam, aminek egy részét lepasszoltam, de a múlt héten azért voltak feladataim, amik alól már nem akartam kibújni, mert a főszervező anyuka olyan lelkesedéssel csinálta, és annyian hagyták cserben, hogy én már nem akartam. (Nagyra értékelte egyébként, két tiszteletjegyet kaptam a Heti Hetes felvételére :) Mint korábban említettem én párton kívüli vagyok, így tudok nevetni rajta, remélem el is tudunk menni majd... )
A TeSzeddről írtam, és szombaton lezajlott a gyereknap is. Ketten hajtogattunk egy lánnyal lufit a gyerekeknek, nagyon aranyosak voltak, örültek nagyon, jó volt látni a sok vigyorgó arcocskát. Az enyémek is kint voltak Gergővel, ők is élvezték a programokat.  Részt vettünk a családi futáson mind az öten, Misit babakocsiban toltam. Réka győzött ötünk közül, és egyébként is az élmezőnyben végzett, pedig elég hátulról indultunk. Simán lehagyott bennünket, becsülettel lefutotta a kb. 400 m-es távot. 600-nak mondták, de nem volt annyi. Második Nándi lett, aztán mi Misivel, és a végén futott be apa :) Ha Misin múlik, ő győzött volna, nem bírt elég hangosan kiabálni, hogy gyorsabban! gyorsabban! :)
Egyébként ez egy elég különleges gyereknap, semmilyen pénzbeli támogatást nem kapott senkitől a helyi anyuka, aki az egészet megálmodta, a helyi szülők adtak össze mindent: alapanyagokat, zsákbamacskát, hangosítást, büfébe sütit, szörpöt, nyomtattuk, dobáltuk a szórólapokat, használtuk fel az ismeretségeket a tombolatárgyak összekoldulásáért. És komoly tombolák jöttek össze ám! Belépőjegyek az Élményvárosba, a Szamos Marcipánmúzeumba, 8 fős szülinapi buli Misi bölcsijében, Adidas focilabda, ilyenek. Kár, hogy elmosta az eső a sorsolást, most nem tudom, mi lesz a sorsuk a nyereményeknek, de lesz még nyáron rendezvény...
Volt egyébként rendőr-küzdősport bemutató, rendőrautó, amibe be lehetett ülni, bábszínház, jurta, ugrálóvár, arcfestés, kézműveskedés,  lufihajtogatás, ez mind ingyen. Ha valaki akart, lehetett bedobni pénzt, dobtak is egyébként, nálunk a lufinál elég sok összejött. Volt városnéző minivonat is, mondjuk az fizetős volt. Mikor Réka meg Nándi mentek, pont akkor szakadt le az ég, de szerencsére volt felettük tető, így csak kicsit áztak meg :) Szóval jó kis buli volt.
A bevételből egyébként játékot akarnak venni a játszótérre, szóval még az is értünk van.

Na, egész jó kedvem lett ettől, hogy ezt leírtam, úgyhogy most itt abba is hagyom. :)