Néhány dolog

Összevissza. Mert ma az történt, hogy Misi kiborult, és nem tudtam, miért. Aztán rájöttem, hogy tőlem félt, fürödtem, és köntösben voltam, fejemen a kapucni, a hajam pedig vizes és rövid, és lenyalva ugye. Mióta rövid a hajam, nem látott így. Menekült előlem, én meg utána, mert próbáltam rájönni, mit akar, ő meg csak ordított. Szegény. Aztán rájöttem, megtöröltem a hajam, amitől rámismert, és nem engedett el vagy negyed órán át. Időnként felállt belém kapaszkodva, ahogy ültem mellette, kb 5 cm-ről az arcomba nézett kutatón, hogy tényleg megvagyok, én vagyok-e.
És nem emlékszem, hogy Nándi vagy Misi volt régebben, aki szintén félt a csuklyás anyától... Úgyhogy ennek kapcsán most összevissza megörökítek momentumokat, amik nem fértek eddig be sehova, vagy vártam még hozzájuk valamit. Inkább nem várok, mert elfelejtem. Így is sokkal több volt, el is felejtettem :( De mostantól nem sóhajtozok, ha csak egy mondatot írnék, hogy twittereznem kéne, hanem írok egy mondatot. Legyen ez is újévi fogadalom?

Réka egyik este azt mondta: Anya! Tudom, hogy szeretsz, most már elengedheted a kezemet.
(Nagyon jó, hogy tudja. És jó, hogy tudja, hogy azért fogom meg a kezét, mikor kéri, mert szeretem. Ilyenkor jó, hogy megnőnek... Tudomásul kell vennem, hogy nagylányom van.)

Nándi rálépett egy sípolós pikachura, kuncogni kezdett: SMS-t kapott a Pikachu!

Nándit öltöztette apja, mostanában megint gond, és nem engedte vetkőztetni magát: Apa ne!!! Ne vedd le rólam! Én verdás kisfiú vagyok!!! (Egy Villám McQueenes póló volt rajta)

És Nándi ma visítozva csúszkált a jégen a ház előtt a befagyott tócsán, folyton el is esett, meg motorral is próbált menni, és visítva kacagott, hogy nem megy. Misi meg úgy nézett ki, mint egy kis báb, úgy be volt bagyulálva szegény, mert hideg volt, és a meleg overallján tönkrement a zippzár. A vékony volt rajta, meg több réteg takaró :)