Mai mindenfélék. Betegség is...

Hát, vannak dolgok, amikről nem szívesen beszélek. De azért leírom.
Réka megint belázasodott ma délben. Örültem neki - már nem a lázasodásnak - hanem hogy megint beletrafáltam, és inkább nem küldtem oviba reggel. Gyanús volt, ráéreztem. Délután én mentem orvoshoz, kaptam én is antibiotikumot, én voltam a kontrollcsoport, ugyanis egyszerre lettünk betegek Gergővel, csak ő csüt ment orvoshoz. Ez most nem vírus, valami baktérium, Gergő meggyógyult, én rosszabbul lettem.
Este Rékával voltunk dokinál, mondtam, hogy nem tiltakoznék az antibio ellen, kapott is.
A felnőtt-doki azt mondta, valószínűsít egy pneumococcus fertőzést, ez esélyt ad, hogy a fiúk megússzák, ők be vannak oltva ellene. A remény hal meg utoljára :) Betegségről ennyit.

Nagyon jó volt viszont Rékával kettesben lenni. Annyira jó fej a lányom, ha egy testvére sincs a közelben! Érdeklődő, szófogadó, beszélget, meghallgat, kérdez, válaszol, nem hisztizik, nem talál ki hülyeségeket. Olyan, amilyenről álmodozom, amikor éppen kiborít. Több mint másfél órát kellett várni a rendelőben, lázasan, betegen, nyűgösen, és még így is szuper pofa volt! Pedig a Bozsó gyerekeket akkor is tudják, hogy várnak, ha nem nyitják ki az ajtót :) Le vagyunk írva. Jogosan.
Múltkor is borzasztó jó fej volt, mikor ovi után pénteken elmentünk vásárolni. Sajnos nem nagyon lehet rávenni a közös programokra kettesben. Hiányolja a testvéreit.
És a hercegnő kontra póni csatában a pónik győztek. Ott volt a barbie újság flitteres zacsikával meg mobcsitelcsivel, a hercegnős újság a csillogó nyaklánccal és csatokkal, és a pónis újság egy darab műanyag bottal, és azt választotta. A műanyag bot egyébként legyező volt, de azért nem volt egyértelmű, hogy ez egy ütős valami. Szóval pónis újságon művelődtünk másfél órás várakozás alatt. Lebilincselő olvasmány volt...

Réka meglátott egy fehérnemű boltban egy csillogó, flitteres szörnyen giccses kombinét. Alig tudtam elvonszolni a kocsihoz. Úgyhogy kell majd valami hasonlóból ruhát varrni neki. (De még ez a hiszti is olyan meggyőződés nélküli volt, teljesen más, mint amikor előadja, hogy neki kell valami)
És kérte, hogy vegyünk Nándinak is üdítőt, és hagyott neki a pezből is pár szemet. A felét meg akarta hagyni, de mondtam, hogy nem kell Nándinak olyan sok, mert neki nem kell doktornál sokat várnia, néhány szemet hagyjon neki. Így a gyerekeknek osztogatta el. Nagyon jószívű volt.

Gergő egyedül volt a fiúkkal, mesélte, hogy Misi lekiabált nekem a lépcső tetejéről, hogy anya, gyere! :) Szóval a múltkori nem véletlen és direkt kihallás volt :)

Olyan jól elterveztem, hogy miket fogok és hogyan leírni, és nem jut eszembe. Fáradt vagyok. Annyira fáradt, hogy nem tudom, mikor voltam ennyire. Pszichésen. Fizikailag is, de az volt már rosszabb is.
Várom a csodát.