Bejegyzések
Délelőtt elmentünk vásárolni a három gyerekkel, kp-t is kellett kivennünk, mert az nálunk sosincs itthon. Parkolás, gyerekek ki, el a bankhoz, automata, nem ad, pedig tettem rá direkt reggel, mindegy, új próba kevesebbel, sikerült. Mondja, hogy vegyem ki a bankkártyámat, de nincs sehol. Kiadta a pénzt, kártyát meg nem. Na, szuper, pont ez kell három gyerekkel.
Bementünk a bankba, mondom, hogy mi van. Elkérték a személyimet, meg kérdeztek ezt-azt, majd hárman kinyitották az automata hátulját, szétszedték, semmi. Az egyik dolgozó kért le egyenleget a saját kártyájával, simán működött, visszaadta. Nincs benne a kártyám.
Megnéztem a tárcámban, és ott volt. Akkor is ott volt, mikor kiválogattam közüle a személyimet. Végig. Még mindig nem emlékszem, hogy mikor vettem el, és tettem be a pénztárcámba, biztos valamelyik gyereket terelgettem közben, másra nem tudok gondolni. Amikor kiírta, hogy vegyem el a kártyámat, akkor nem tudtam elvenni, mert bizonyára már előtte elvettem. Csak megijedtem, hogy el kéne vennem, de nincs mit. Aztán kértem a bocsánatokat. Nagyon szégyelltem magam.
Szóval így jártam. Ez már a vég. Mentségemre szóljon, hogy tegnap gyümölcsnapom volt, illetve hogy hidegfront van ma, amitől fáradt(abb) vagyok. Majd fogok tudni rajta nevetni is, addig nevessetek rajtam ti... :)
A vég
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ez valóban a vég! (?)
Á, dehogy! Ez csak a kezdet kérem szépen!
Én folyamatosan keresgélem a cuccokat magam körül, mert természetesen nagyon ritka, hogy gyerek nélkül sikerül elmennem vásárolni. :)
A történeteden csak nevetni lehet (talán később), mert hát tuti, hogy égő volt a részedre ez a felesleges riasztás. :)
Én a rendőrrel jártam így, mikor az iratokat kérte és nem találtam, mert igazság szerint nem is volt nálam. Mivel éppen 1 héttel előtte szültem és a személyim az anyakönnyvezetőhöz került és nem kaptam vissza. Már azon voltak, hogy ott helyben "agyonlőnek", de hát végül elfogadták azt, amit mondtam nekik. Máskor meg (mikor még fiatalabb voltam, fiatal jogsival), egy nagy útlezárási razzia alkalmával természetesen engem is igazoltak, de semmi! nem volt nálam. Szegény én, úgy be voltam rezelve, hogy majdnem elszeleltem. De visszatartott a párom és az a tudat, hogy a rendőr előtt a mellén ott volt a gépfegyvere (mint kiderült bankrablókat kerestek). Na erre varrjál gombot! :)))))
Akkor majd össze pisiltem magamat, de most már csak egy jó kis múltbeli történet az egész, amin jót lehet nevetni. :)
Majd a te eseted is múlt lesz és akkor lehet rajta nevetni. Most csak egy halom bosszúság volt.
Mária, ennek azért van előzménye nálam is... Ez tényleg a jéghegy csúcsa volt most, talán majd egyszer lesz erőm, meg időm erről is írni. Egyszer...
Megjegyzés küldése