Óvár és boldogszülinapot!

Megvagyunk még, csak elutaztunk. Holnap lesz anyukám születésnapja, a 60. És előre ittunk a medve bőrére. Nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat, csupa csupa jó.
A program viszont nagyon feszített volt, állandóan volt valami, jövés, menés, főzés, sütés, ajándékkészítés.
Egy digitális képkeretet adtunk mamának, amibe összegyűjtöttünk családi képeket, régieket és újakat. Itt nálunk órákig képes volt ülni a képernyővédő előtt, ami a gyerekek fotóit játssza, most van neki sajátja. Én nem emlékszem, hogy valaha igazán eltaláltunk volna neki meglepetés-ajándékot, de most nagyon meghatódott. Anyai örökségét is kikutattuk, és előástunk réges-régi családi képeket, első rajzokat, olyan dolgokat, amiket ő is régen elfelejtett, mi pedig sosem találkoztunk vele. Nagyon szép lány volt anyukám. :)

Meg megsütöttem 3 Lajos Mari tortát is, amik elképesztően finomak lettek szokás szerint, de szombat délután kettőtől este 11-ig csináltuk, pedig volt két kuktám is. Jó, beszélgettünk is, meg sokat néztem a könyvet, sok olyan fázis volt, amibe nem mertem sokáig belevágni, mert még soha nem csináltam, de az eredmény fantasztikus lett. Habcsókos parfétorta, dobostorta - de nem akármilyen! -, és gesztenyetorta volt terítéken.

Aztán találkoztam a régi barátnőmmel is, voltam a szomszéd néninél, aki mindig nagyon vár minket, mert nagyon szereti a gyerekeket, vettünk szekrényt a hálóba, használtat, de nagyobbat, mint ami van, Rékának egy ágyat, fényképeztem Ida kerámiáit, amivel egy játékot tervezek, remélem jövő héten meg tudom hirdetni, voltunk pónit simogatni, meg még egy csomó dolgot.

Történt egy - számunkra - fantasztikus dolog, Misit ott tudtuk hagyni apukámmal meg a két naggyal kb. másfél órára, nem is keresett minket, nem is sírt, teljesen jól érezte magát. Ilyen még sosem volt. Nem tudom eldönteni, a bölcsis szoktatás, vagy apukám varázsa, talán leginkább a kettő együtt. Mindenesetre apukámmal nagyon összebarátkozott, aki már nem is tudja, melyik a kedvenc unokája a négyből :)
Hatalmas, hosszú öleléssel és puszival búcsúzott el tőle, ami mindannyiunk szívének nagyon jól esett.

Szóval ezek vannak dióhéjban, holnaptól hétköznapok, remélem dolgosak, és nem lesz betegség, sok sok tervem van a hétre meg a jövő hétre, nagyon szeretném megvalósítani őket.