Apró örömök

Vannak időszakok, mikor az ember különösen kapaszkodik apróságokba, amik örömet okoznak.
Négy éve lakunk itt, de még egyszer sem volt ilyen intenzív a nyárfavirágzás. Ha megindul egy kis szél, fantasztikus látvány. Nem vagyok alkalmas rá, hogy jól lefotózzam, de talán látszik, mintha havazna:



És Nándi végre nem sír esténként a cumiért, és ki tudtam mosni az új mosógépben az óriás plédjeinket, le van kaszálva körben a fű a ház körül, újra kihajtottak a két hete elfagyott cukkinik, érik az eper, pirosodik a cseresznye, végre találtam egy könyvet, amit szívesen olvasok, és holnap már szerda. És igyekszem egyikhez sem hozzátenni azt, hogy "csak..." :)

Ja, és ha valaki még nem sütött kráter sütit, feltétlen tegye meg!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2 megjegyzés:

Orbis írta...

Hát akkor én meg most annak örülök, hogy van ember a földön, aki a nyárfavirágzásnak örül :)
Nálunk az iskola udvara és környéke is ezzel van teleültetve, és én napjában egy-másfél órát töltök el a szakadó "hóban". Általában valamilyen kendőt tekerek az arcom elé, de még így is azt érzem délutánra, hogy telement az orrom, szemem, szám fülem, kapar a torkom és egész este prüszkölök. De ez az egyik választási lehetőség, a másik pedig a déli fekvésű, 70 fokos tanterem. De majd ma már arra gondolok, hogy te szereted, és akkor jobb lesz!!
Különben én is örülök most mindenfélének. Pl nőnek a hajnalkáim amiket idén ültettem, szép a fű végre a kertben és kész a homokozó fölött a lugas is. Kellemesen tudjuk eltölteni az estéket az udvaron, hétfőn izomláz volt az alkaromban a hétvégi sok tollasozástól :)

kikocs írta...

Nagyon vissza kellett fogni magam, hogy ne írjam, hogy csak ne lenne minden tele vele :D Vagyis kitöröltem. Maradjon csak a jó része. Másnak ez úgysem jut, mert azért ez itt a pusztával mögöttünk tényleg gyönyörű látvány.

Megjegyzés küldése