Hazudós

Lehet, hogy nem szép dolog, de konkrétan hazudozni tanítom mostanában a lányomat. Sőt, a nagyobbik fiamat is.

Kevés társasjátékot szeretnek játszani, pedig tényleg elég sok jót beszereztem, az egyik, amivel egyszerre két gyereket is le tudok kötni, az a hazudós. Ha valaki nem ismerné, magyar kártyával szoktuk játszani, mindenki kap 8 lapot, az első a körben letesz egyet színével lefelé, és mond rá valamit, mondjuk tök. Mindenki egymás után sorban addig rakja "tök" bemondásával színnel lefelé a lapokat, míg valaki rá nem fogja az éppen lapot rakóra, hogy hazudik. Ha a letett lap nem tök, akkor az veszi fel az addig összegyűlt kártyákat, aki az utolsó lapot rakta, ha tök, akkor a rágalmazó. Rém egyszerű játék, Nándi is már vágja a szabályokat. Éppen csak a pókerarccal van a gond.

Nándi nagyon boldog minden hazudástól, ha teheti, nem is rak megfelelő színű lapot. Ez teljesen egyértelmű mindenki számára, hiszen mindegyiket meglobogtatja, mielőtt rátenné a kupacra.

Rékának pedig tulajdonképpen nincsen pókerarca. Vagyis most már alakul, de eleinte igen jókat vigyorogtunk rajta, mikor elfogyott a színe, és hazudni kellett volna, egy darabig kínban nézegetett, majd közölte, hogy ő nem rak. Aztán átléptünk a következő fázisba, amikor kipirulva, halálosan idegesen nézegetve rakott, majd megmondta, hogy már elfogyott az összes pirosa. Most már viszonylag nyugodtan rak össze-vissza, némi ideges vihogástól eltekintve, sőt, stratégiája is van, ha már csak egy lapja van az aduból, azt a végére hagyja. És már az én taktikámat is kileste, szóval lassan úgy is ő fog nyerni, ha nem hagyom magam (nagyon). Egyébként ez az egyetlen játék eddig, aminél nem okoz neki lelki törést és családi botrány sem lesz, ha nem ő nyer. Tudja élvezni annyira a játékot, hogy ne ez számítson. Azért jó, hogy ez is elérkezett. Még ha ilyen alantas játékkal is...