Elindítottam az új bejegyzés írását, majd itt bambultam egy ideig, hogy mi a fenét is akartam írni. Tiszta lehasznált vagyok ma, nagyon rámült ez az idő, idióta, idegbeteg, hisztis... És még egy csomóminden, ami rossz. Azért egyet írok.
Fektetem a kölkeket, Réka nagy nyafogósan mondja:
- Anya! Lehet holnap egy szabadnapom?
- Szabadnapooood???? Milyen szabadnapod?
- Hogy nem kell csinálnom semmit.
Már vettem a levegőt, hogy elmondom, hogy mennyire nem kell csinálnia semmit, aztán átvillant az agyamon, hogy mire is gondolt, és megígértem neki, hogy holnap szabadnapos lehet, ha közben nem bántja a testvéreit. Ugyanis ma ők is hisztisek, nyűgösek, idegbetegek és idióták voltak. Mind egymáson töltöttük ki.
Szóval az 5 éves lányom, ha minden igaz, a szabadnapot úgy értette, hogy
- nem kell oviba menni
- nem kell lemenni reggelizni
- nem kell felöltözni
- nem kell összepakolni a játékokat
- nem kell elmenni családi programra (amit amúgy élvez)
- nem kell kimenni az udvarra, vagy sétálni (amit amúgy élvez)
- nem kell elmenni valami ügyintézni, vásárolni valamelyik szülővel, vagy családilag (amit amúgy élvez)
- nem kell délben sem ebédelni menni
- sem lefeküdni, sem pihenni
- nem kell mesét nézni - ez belső kényszer, ne is indítsunk, mert akkor kell néznie
- nem kell apró kéréseket teljesíteni -pl. idehoznál egy pelenkát
- nem kell alapvető dolgokat teljesíteni - pl. kidobni a nyalóka papírját a szemétbe
- ha leveszi a zokniját, pulcsiját, nem kell újat húznia - ja, pizsiben van, akkor végképp nem.
- és azt hiszem még sok sok nem kell van itt a sorban...
Az öt éves lányom ezt mind feladatnak és nehézségnek tekinti, amik a játékban, vagy egyátalán a szemlélődésben, ne adj Isten az unatkozásban zavarják. Lehet, hogy igaza van. Legalábbis a "mindig mindent nekem kell csinálni" illetve a "sosem hagyják az embert békén" puffogásai időzítéséből erre következtettem. Pedig szoktam figyelni rá, hogy ne zavarjam meg az elmélyült játékukat, ha lehet. Mindenesetre holnap szabadnapos lesz. Meglátjuk, jó lesz-e neki, és élhető lesz-e így a napunk.
Végülis a gyereknek is joga van a pihenéshez. Bár nekem is lenne jogom bármihez...
Szabadnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Szegény lestrapált, agyonhajszolt, kihasznált 5 éves gyerekeink :D Szörnyű sors jutott nekik. Erről időnként Boró is meg van győződve. Neki ez a szabadnapos dolog még nem jutott eszébe, viszont a "holnap elmehetek valahova ahonnan csak holnap holnap jövök haza?" kérdés már igen.
szegény Réka :D
Megjegyzés küldése