Titokban fejlődik a gyerek

Mert mi nem foglalkozunk vele túl sokat. Nő, mint a dudva. Ez a harmadik sorsa nálunk. De ma a nagyok előbb aludtak el apjukkal, én pedig leültem mesekönyvezni vele. Végre úgy, hogy ha kérdeztem tőle, nem két másik válaszolt, hanem volt ideje gondolkozni, nem lapoztak, kiabálták le, rohantak el a könyvvel, stb stb. Szóval, a gyerek megmutatja a cicát, a kutyát, a tehenet. Nem is tudom, honnan szedte ezeket. És próbálgatta mondani is, hogy cica, boci, vavvav. Hmmm... Aztán persze otthagyott, csak megmutatta, hogy ezt ő tudja. Önálló, nem kell neki a társaságom :(
És felszáll a hintalóra egyedül. Meg a bébitaxira, és egyedül hajtja hátrafelé. Nándi meg szeret vele összeütközni...

És most halálra rémisztett. Még mindig remegek.  Elcsúszott, sírni kezdett. És nem tudta kifújni a levegőt, csak próbálta kinyomni, próbálta, de nem sikerült, és levegőt sem akart venni. Nyomta, nyomta, kékült, én csaptam a hátát, fújtam az arcát, hideg vízzel lemostam, addig, hogy sikerült levegőhöz jutnia, de valami hurut miatt tovább köhögött, fuldoklott, gyorsan cicire csaptam, ott lenyugodott, fel tudta köhögni a trutyit, és most azonnal el is aludt. Basszus. Nem volt jó. Gondolom neki még rosszabb. Megyek, befekszem mellé.Nem vagyok nyugodt. Holnap doki.