Rajzok

Többször panaszkodtam itt a blogon amiatt, hogy Réka nem szeret rajzolni, pl. itt, és ez ugye elmúlt.
Volt némi paranoiám is, amikor éppen olyanom volt, hogy nem tudtam tenni rá, hogy ki mit hisz arról, hogy ez engem aggaszt. Van, amikor meg akarok győzni mindenkit arról, hogy igazam van, és nem elég az, hogy tudom, hogy nálam a pont. Van, amikor nem érdekel, de amikor igen, akkor elég rossz nekem :)
Mindegy, akármennyire is foglalkoztatott az, hogy szerintem fontos, hogy a gyerek rajzoljon, még fontosabb volt, hogy ne vessem vissza a fejlődését, ne maradjon ki semmi, hogy ne vegyem el a kedvét, hogy megmaradjon a kreativitása, az egyéni látásmódja. És féltem mindig, hogy valahogy elrontom, hogy észreveszi, hogy ez fontos, és hogy én csak mondom, hogy szép, amit rajzol, és valójában többet várok tőle. És most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem rontottam el. Legalábbis az eredetiség és kreativitás megmaradt.

Az emberalakokon mondjuk meglehetősen látszik, hogy AnnaPetiGergőn nevelkedett a gyerek, főleg a fültől fülig érő szájon. Az ovi faliújságján azonban azonnal kitűnik Réka rajza. Az övé az egyetlen díszes liba a többi "unalmas" fehér között, ő volt az, aki Szent Mártont meghalva, a mennyországba vezető - díszes és különleges - úton rajzolta le, és ő az, aki kékre festi a körtét, rózsaszínre a fenyőfát, mert neki úgy tetszik.
Tegnap festettek. Sokat, vagy 30 lapot festettek tele, főleg Nándival.

 Eleinte csakúgy, aztán Nándi kérte, hogy rajzoljak neki elő valamit, és kifestette, persze ezt Rékának is ki kellett próbálni. Szóval az én földhözragadtságomat is orvosolni tudja, ez egy harang és egy körte: